7 milliárd

 Hiába csökken a születési ráta, a következő évtizedekben is gyors ütemben gyarapszik majd bolygónk népessége. Ha a nyomorból kikapaszkodni igyekvő milliárdok követik majd a gazdag nemzetek példáját, ők is tékozolni-fecsérelni fogják a Föld erőforrásait. Hányan leszünk 2045-ben? Milyen lesz akkor az élet, a világ? E cikkel induló sorozatunk húsba vágó kérdéseket feszeget. A válasz pedig mindannyiunktól függ, és egyedül csak rajtunk múlik.

Delft, Hollandia, 1677. Antoni van Leeuwenhoek a csúcsponton hirtelen elszakadt felesége testétől, és az asztalhoz rohant. Noha a posztóüzletből élt, igazi szenvedélye a parányok világa volt. Gyermekre sem vágyott, hiszen már első feleségétől ötszörös apa lett (igaz, a kicsik közül négy hamar meghalt). Hat szívdobbanásnyi idő sem telt el, írta utóbb a londoni Royal Society tudós elméinek, és már nagyítóüvegében vizsgálgatta férfiassága mulandó anyagát.

Energiahabzsolás felsőfokon. London valósággal úszik az éjszakai fényárban. A szénbányászaton sarjadt ipari forradalom a Föld legnépesebb városává, a globális népességrobbanás kiindulópontjává tette a brit fővárost. A fejlett államok lakossága jóval többet él föl az erőforrásaiból, mint a szegényebb országok népe. A gyors tempóban bővülő fogyasztás sokkal jobban kiszipolyozhatja bolygónkat, mint a szaporodó népesség.

Leeuwenhoek maga csiszolta az esőcseppnyi, de több százszoros nagyítást adó kis üveget. A kortársak meg sem tudták közelíteni e téren; Londonban váltig azzal küszködtek a kutatók, hogy ellenőrizzék Leeuwenhoek állítását, miszerint egy csepp vízben, de még a borban is szabad szemmel nem látható kicsiny lények, animalculák tenyésznek miriádszám. És lám, most ennél is izgalmasabb felfedezést tett ez a hollandus – az emberi ondóváladék is tartalmaz parányokat! Leeuwenhoek az üveglencséhez tapasztotta a szemét, úgy figyelte önnön animalculáit, amint hosszú ostorukkal csapkodva törekednek előre.

Leeuwenhoek úgyszólván megszállottja lett az üvegcseppben feltáruló mikrokozmosznak. Rengeteg időt töltött saját ondója vizsgálatával, mégis a tőkehal fölnagyított ikráját szemlélve jutott eszébe a kérdés: hány ember élhet a földtekén? Akkoriban nemigen tartottak népszámlálást, így senki emberfia nem tudott volna választ adni Leeuwenhoeknak. Ő mindenesetre abból indult ki, hogy Hollandiának úgy egymillió lakosa lehet, majd kiszámolta, hogy a Föld lakott területe összesen 13 385-ször akkora, mint Hollandia. Az egész földkerekségen aligha lehet olyan hatalmas a népsűrűség, mint az ő zsúfolt hazájában, vagyis a Földet legfeljebb 13,385 milliárd ember lakhatja. Jóval kevesebb tehát, mint ahány ikrát (úgy 150 milliárdnyit) egyetlen nőstény tőkehal megtermel.

Európában csökkenőben van a népszaporulat. Ezt a tendenciát a bevándorlók ellensúlyozhatják (a képen: indiaiak a barcelonai szikh fesztiválon). Szerte a világban a szülőképes nők döntésén múlik, hogy stabilizálódik- e a Föld népessége. A felmérések szerint az iskolázott nők kevesebb gyermeket vállalnak, mint a tanulatlanok.

Joel Cohen populációbiológus írja le ezt a kis történetet How Many People Can the Earth Support? (Hányunkat tud eltartani a Föld?) című könyvében. Azt is hozzáfűzi: minden bizonnyal Leeuwenhoek próbált elsőként számszerű választ adni a kérdésre, amely azóta az emberiség egyik legsúlyosabb problémájává fajult. Leeuwenhoek korában csupán félmilliárdan lakták bolygónkat, mondják a történészek. Évezredeken át tartó lassú gyarapodás után éppen akkoriban váltott gyorsabb ütemre a népesség növekedése. Másfél száz év múlva már bő egymilliárd volt az emberiség lélekszáma, újabb száz esztendő alatt pedig megint megduplázódott a Föld népessége – 1930 körül elérte a 2 milliárdot. Azóta is szédítő ütemű a növekedés; az ENSZ adatai szerint 2011 vége felé átlépjük a 7 milliárdos határt.

Az utóbbi időkben tapasztalt elképesztő népességrobbanás csillapult ugyan valamelyest, de messze nem ért még véget. Egyrészt tovább élünk, másrészt olyan sok lett a szülőképes korú nő a világban (számuk ma mintegy 1,8 milliárdra tehető), hogy az emberiség még akkor is gyarapodni fog néhány évtizedig, ha a nők kevesebb gyermeket szülnek, mint egy nemzedékkel ezelőtt. A világ népessége 2050-re elérheti a 10,5 milliárdot, ám az is lehet, hogy megáll 8 milliárdnál. Utóbbi eset akkor következhet be, ha minden nő egy gyerekkel kevesebbet vállal, mint ma. Az ENSZ demográfusai úgy számolnak, hogy a tényleges lélekszám valahol a kettő között alakul, 2045 táján éri majd el a 9 milliárdot.

India: árusok, járókelők tömegében araszolnak a nevezetes Ambassador taxik. Kolkata (régi nevén: Kalkutta) lüktető, hőségtől csatakos metropolisát már ma is 16 millióan lakják, és nap mint nap seregestül özönlenek a bevándorlók. 1975-ben még csak három város lépte túl a tízmilliós határt, ma már 21 ilyen gigavárosa van a világnak. Elsősorban a fejlődő országok nagyvárosaiban. 

Évi 80 milliós gyarapodás: elsőre ijesztő ez a szám, különösen ha tudjuk, hogy fogy a talajvíz és a termőföld, olvadnak a gleccserek, pusztul a világ halállománya, és csaknem egymilliárd embertársunknak nincs mit ennie. Néhány évtizeden belül újabb 2 milliárd éhező lesz a Földön, főként a szegény országokban. Újabb embermilliárdok próbálnak majd kijutni a nyomorból; ha a gazdag nemzetek példáját követve ők is irtani fogják az erdőt, égetik a szenet és az olajat, közben nyakló nélkül használják a műtrágyát és a rovarirtót, akkor rohamosan fogynak majd bolygónk természeti kincsei. Mi lehet a megoldás?

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. januári lapszámában.