Célegyenesben a világörökségi törvény
Kidolgozták a törvényjavaslatot, lezárult a tárcán belüli egyeztetés is. A világörökségi törvény 2012. január 1-jével léphet valószínűleg hatályba.
Rendkívüli ülést tartott a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VÖMNB) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal székházában. Az UNESCO Világörökség Bizottságának 2009 nyarán tartott sevillai ülésén határozott arról, hogy Magyarországnak 2011. február 1-jéig kell új jelentést benyújtania a tokaji borvidék és a Belső-Erzsébetváros úgynevezett megőrzési állapotáról. A magyar fél ekkor arra is ígéretet tett, hogy elkészíti a világörökségi törvényt, amely nem csak a problémás helyszínek sorsát rendezné hosszabb távon, de egységesen kezelné valamennyi magyarországi világörökségi helyszínt.
„Legkésőbb jövő év elején hatályba léphet a világörökségi törvény” – nyilatkozta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a tanácskozás szünetében tartott sajtótájékoztatón. Mint kifejtette, kidolgozták a törvényjavaslatot, lezárult tárcán belüli egyeztetés, már csak a szakmai és közigazgatási konzultációkat kell lezárni.
Amennyiben elfogadja a parlament, a 2012. évi költségvetésben már szerepelhetne az a 100 millió forintos nagyságrendű összeg, amellyel forrást biztosítanának a világörökségi helyszínek megóvására. A készülő törvény ugyanis három részből áll: tartalmaz egy kezelési tervet, gondoskodik a kezelő szervezetről, valamint a pénzügyi támogatásról is.
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága megvitatta az UNESCO által bekért két megőrzési állapotjelentés tervezetét is.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke elmondta: a jelentések szerint a tokaji világörökség és a Belső-Erzsébetváros esetében sem következett be állapotromlás. Tamási Judit hozzátette: a tokaji világörökséget a szakemberek szerint veszélyeztető, tervezett szerencsi szalmatüzelésű erőmű beruházója hivatalosan is elállt a tervtől. A Belső-Erzsébetvárosról az elmúlt években folytatott bontások és beépítések miatt kért az UNESCO bizottsága jelentést, mivel azok veszélyeztethetik a helyszín értékét.
A cikk folytatása a műemlékem.hu magazinjában.
Kovács Olivér