Vasút a hegy gyomrában

Két kilométer mélyen az Alpok alatt hamarosan elkészül a világ leghosszabb vasúti alagútja.
Írta: Roff Smith
Midőn a Rómába igyekvő walesi krónikás, Uski Ádám 1402-ben ökrös szekérrel kelt át A Szt. Gotthárd távoli és vadregényes hágóján, igen nagy rémület töltötte el. Megkérte hát kísérőit, hogy kössék be szemét, mert látni sem bírja e szédítő tájat!
Nem ő volt az első alpesi vándor, aki szíve szerint másik utat választott volna. Mert az Alpok baljós kőrengetege hosszú évezredekig ott tornyosult az európai utazók és kereskedők feje fölött.
Akinek a hegyek túloldalán volt dolga, az bizony keserves és veszedelmes útra számíthatott – de fáradságos kaptatókra mindenképpen.
Csakhogy változik ám a világ! Az elmúlt kilenc évben építőmunkások serege szorgoskodott a Szt. Gotthárd-masszívum kőkemény gránitszívének mélyén, hogy elkészüljön a világ leghosszabb és legmélyebben futó vasúti alagútja.
Tavaly októberben az olasz nyelvű Ticino kantonból északi irányba fúró bányászok találkoztak a mélyben a német ajkú Sedrunból dél felé tartó társaikkal, s ezzel elkészült a kettős alagút egyik járata. A svájci televízió élőben közvetítette a kézfogást, s a tudósítás bekerült számos európai tévéhíradóba is. A készülő alagút másik csövében idén áprilisban törik át az utolsó sziklafalat.
Ötvenhét kilométeres hosszával a Szt. Gotthárd bázisalagútja a Franciaország és Anglia közötti Csalagutat éppúgy lepipálja majd, mint az 54 kilométeres japán Szeikan-alagutat, a mai csúcstartót. Az élen áll mérnöki vívmányait tekintve is. Míg riválisai viszonylag sekély víztömegek alatt húzódnak, a Szt. Gotthárd egy erősen gyűrt, gigászi hegylánc bonyolult alapkőzeteit vágja át.
Soha senki nem fúrt még alagutat ekkora környezeti hatásokkal és ilyen mélyre egy hegységbe.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. áprilisi lapszámában.