Kihalt víz alatti „város”

A lebukó Nap sugarai átszűrődnek a Vörös-tenger vizén, kísértetiesen világítanak meg egy kupolaszerű építményt. Port-Szudántól 48 kilométerre, az 1963-ban épült víz alatti kutatóbázis, a Precontinent II. főépületénél lebegünk.

Az embert évszázadok óta hajtja a kíváncsiság, hogy megismerje a víz alatti életet. Az ipari forradalmat követően kitárulni látszott az addig zárt világ, és a fegyverkezési hajsza megalkotta a víz alá merülő gépezetet, amely az I. világháborúban hatásos fegyvernek bizonyult.

Amit Jules Verne a Nemo kapitányban megálmodott, a XX. század elején valósággá vált, de a kor futurista művészei még nagyobb csodákról ábrándoztak. Beljajev 1928-ban írta meg a Kétéltű ember című könyvét, melynek hőse birtokba veszi a víz alatti világot.

A II. világháború után az iparilag fejlett, és katonailag erős országok egyaránt igyekeztek meghódítani a világűrt, és a tengerek mélyét. Világszerte folytak a kísérletek, amelyből a franciák is kivették részüket. 1963 júniusában a Sha’ab Rumi déli platójának bejáratától 100 méterre egy keskeny járatot robbantottak ki a szirtből, hogy felépítsék a Precontinent II. víz alatti „város” épületeit. A fő egység kupola alakú testéből karok, csápok nyúltak ki, amelyek az aquanautákat segítették munkájukban. Cousteau kapitány és csapata több héten át napi öt órát dolgozott 5-25 méter mélységben. Azt tanulmányozták, hogyan képes az ember hosszabb időt tölteni víz alatti építményben, akárcsak a korábbi Precontinent I, és a későbbi III. kísérletben. Vizsgálták az élettani funkciókat, (dekompresszió, oxigénmérgezés, narkózisok, kiegyenlítetlenségből fakadó megbetegedések), megoldást kerestek a víz alatti levegőcsere, világítás és kommunikáció problémáira, légzési gázokat és búvárfelszereléseket fejlesztettek, talajmintákat vettek.

A Precontinent II. első platója tíz méter mélyen található. Itt helyezkedik el a főépület, a Tengeri sün és a scooterek – motoros tengeralatti közlekedőeszközök – tárolására kiképzett építmény.

Napjainkban csak rácsok, felismerhetetlen fémalakzatok találhatók a két épületen kívül, amelyeken jócskán nyomot hagyott az idő. Az építményt visszafoglalta a természet, lágykorallok lepik be a palástokat, halak bujkálnak a rejtekhelyeken, belsejében iszap- és rozsdaszemcsék lebegnek. A második plató 25-30 méteren található, ott látható a cápaketrec. Gazdag az élővilág, bár kevés a hal. A múltba révedve utazhatunk a képzelt jövőbe, melyben az ember együtt élhet a vizek élőlényeivel.

Ma csak búvárok zavarják meg az elhagyott víz alatti „várost”, senki sem álmodik a kétéltű emberről, az aquanautáról.

Kámán Kamill

A fotók a szerző felvételei.