Vérbosszú vagy diploma?

Ősi rítusok uralják mindmáig az etiópiai Omo-völgy lakóinak életét. Ám a folyó Afrika e távoli, érintetlen vidékére is elhozza lassan a változást.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Randy Olson
Dunga Nakuwa az arcát tenyerébe temetve idézi föl édesanyja szavait. Az asszony csaknem két éve meghalt már – ám a karák halottai sohasem kerülnek messzire. Mivel e törzs a kunyhói alá temetkezik, a holtakat mindössze pár arasznyi szikkadt föld választja csak el az élők tűzhelyeitől és állatbőr takaróitól. S mivel a karák lélekben sem távolodnak el a halottaktól, Dunga mindmáig hallja az anyai szemrehányást: „Mikor állsz végre bosszút bátyád gyilkosán?
Míg élt, a nő újra meg újra előhozakodott az ősi vérbosszúval, amelytől viszont a fia ódzkodott. Dunga akkor lett a család rangidős fiává, amikor bátyját, Kornant megölte egy ellenséges törzsbéli. Csapda volt, előre kitervelték a lemészárlását – és ez csak súlyosbította a gyalázatot.
Apjukat is a gyilkos törzsének egyik harcosa ölte meg. S mivel a vérbosszú kötelme először a bátyra szállt, Kornan meggyilkolása után ezért Dungára már kettős teher nehezedett. A kara férfiak messzi földön híres céllövők: szembeszálltak még a náluk sokkal népesebb és jobban fölfegyverzett nyangatomok törzsével is. Mind a kara, mind a nyangatom férfiak karcolt sebekkel díszítik a vállukat vagy hasukat, miután megölték egy-egy ellenségüket. A bosszúállás pedig az áldozat férfirokonainak ősi kötelessége…
„Mikor lesz már belőled végre férfi?” – végső soron ez a ki nem mondott kérdés rejlett Dunga édesanyjának sürgető faggatózása mögött.
A törékeny alkatú, alacsony Dunga még a harmincat sem töltötte be. Tenyere puha, hiszen nem a vadonban élt, évekig csupán könyveket forgatott. Nyakában ezüstkeresztet hord, újonnan felvett hitének jelképét. S miközben szülőföldjétől többnapi járóföldre egy étteremben beszélgetünk, Dunga arcára ráncokat gyűr az emlékezés. Tudja, hogy nekem is vannak fivéreim, ezért megkérdi: „Te mit tettél volna?” Nehéz kérdés… A Nyugat a bíróságokra hagyja a megtorlást. Ám Etiópia e távoli szegletében nem ismerik ezt az intézményt. Itt csakis a holtak iránti ősi kötelesség számít…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. májusi lapszámában.