Önkéntesként Etiópiában 2. rész

„Mi nem engedjük a lányainkat körülmetéltetni”- mondja ez a három nő. Bár ők még fiatalon átmentek az infibuláció tradícióján, gyerekeiket már nem hagyják, köszönhetően az EGLDAM felvilágosító kampányának.
Fotó: Hilina Abebe, FGM Network

Női sorsok Etiópiában

Kutatómunka következett: Az etiópiaiakra nagyon jellemző segítségnyújtás itt sem hiányzott. Amint megtudták a munkatársak, hogy ilyen irányú terveink vannak, mindenki ajánlott valakit, aki segít, ötleteket ad, aki ezzel foglalkozik. Így jutottunk el az Etióp Női Jogászok Egyesületéhez (Ethiopian Women’s Lawyer Association – EWLA), amit 1995-ben az egyenjogúságért és a nők elleni erőszak megszüntetéséért alapítottak. Genet Shume programkoordinátorral készítettünk interjút, aki elmondta, hogy a szervezet egyrészt ingyenes jogi támogatást biztosít a rászoruló nőknek, másrészt fiatal fiúkat és lányokat tájékoztatnak az egyenlő jogokról, illetve közösségi beszélgetéseket szerveznek a családon belüli erőszak visszaszorítására. Egy nagyon érdekes esetet említett Genet: Felmérést végeztek 15-24 éves fiatalok körében. A kérdés az volt, hogy szerintük kényszerítheti-e a férj a feleségét közösülésre. Szinte minden (férfi és női) válaszadó úgy vélte, hogy a férjnek ehhez minden joga megvan, tiltakozás esetén pedig meg is verheti feleségét. Rendszeresen szerveznek szemináriumokat a csoportoknak, ahol a női és házastársi jogokról beszélnek, bár Genet szerint ha meg is értik és el is fogadják az itt szerzett ismereteket, otthon nem alkalmazzák. A nők, ha sérelem éri őket, szégyellik, sokszor önmagukat hibáztatják, és nem mernek a rendőrségen vagy az EWLA-hoz hasonló szervezeteknél segítséget kérni.

Az addisz-abebai egyetemisták érdeklődve lapozzák az EGLDAM által kiadott újságokat és szakirodalmat.   Fotó: Nagy Zsuzsanna

Munkatársainkat és egyetemista barátainkat is megkérdeztük arról, hogy ők egyenlőnek tartják-e a nők és férfiak jogait. A fiúk rendre elismerték, hogy persze vannak különbségek, de ők teljesen jónak találják a jelenlegi felállást, és azt, amiben felnőttek. A lányok már kevésbé voltak elégedettek. Ők kiskoruktól fogva részt vesznek a háztartási munkában, gyereknevelésben, míg a fiúk kint játszanak a kertben. Abban mindkét fél egyetértett, hogy szerencsésebbek a városban felnövők, mert a vidéki élet sokkal nehezebb. Az általános iskolás angol könyvben látható képeken is a nők főznek, mosnak, gyerekekkel foglalkoznak, a férfiak beszélgetnek vagy az asztalnál ülve várják az ételt.

Az állam próbálja segíteni a nőket, például egyetemi, főiskolai felvételinél pluszpontokat kapnak a lányok, hiszen az iskola mellett nekik főzni, takarítani és mosni kell a férfiakra, így gyakran lemaradnak a tanulásban. Ezt a kompenzációt persze, kritizálják is a fiúk.

A családon belüli erőszak ellen, a már említett EWLA próbál jogi hátteret biztosítani, másrészt vannak a városokban menedékházak, ahova befogadják az otthonról menekülni kényszerülő nőket gyermekeikkel. Nekik szállást, élelmet, kisebb munkát és biztonságot nyújtanak. Barátaink között tudhatunk két férfit akik egyesületet alapítottak Férfiak Mozgalma a Női Jogokért néven (Men’s Movement for Women’s Right – MMWR). Teddy és Thamiru néhány éve határozta el, hogy iskolás gyerekeket fog tanítani az egyenlőségre és a nők tiszteletére. Férfiként sokkal inkább meghallgatásra találnak, mint női társaik, és gyakran hitelesebbnek is tekintik őket. A beszélgetés során elmondták, hogy már egy ember gondolkodásának a megváltoztatását nagy eredménynek tekintik. Azt tanítják, hogy úgy kell tisztelni minden nőt, mintha az anyjuk vagy lánytestvérük lenne, és úgy kell erre a többi férfit figyelmeztetni, mintha az apjuk vagy fiútestvérük volna.

Körülmetéléshez használt eszközök. A világon több helyen, főleg Afrikában és a Közel-Keleten, kislányokon, általában tízéves korukig, hajtják végre a nemiszerv csonkítását.   Fotó: Hilina Abebe, FGM Network

A kiállításunk része volt az infibuláció (női nemi szerv megcsonkítása, női körülmetélés) tradíciójának bemutatása is, ami a városokban kevésbé, vidéken viszont még mindig gyakorolt tradíció. Hilina Abebe, újságíró, fotográfus és női jogi aktivista látott el minket információkkal és saját készítésű képekkel. Illusztrációkkal és dokumentumokkal hívtuk föl a figyelmet arra, hogy a körülmetélés a női jogok „eltávolítását” szimbolizálja, a női szenvedést, mely végzetes következményekkel is járhat – mindez a férfiak kedvéért. Bemutattuk a gyakorlat vallási, tradicionális és népi hiedelmeken alapuló okait, eredetét, fajtáit. Fontosnak tartottuk hangsúlyozni a körülmetélés AIDS-szel összefüggésbe hozható veszélyét, mivel a használt eszközöket – mint kést, szikét vagy akár üvegszilánkot- általában nem fertőtlenítik, többször és több fiatal lánynál használják, utat engedve a vírus terjedésének.

Nagyon sok, a miénkhez hasonló figyelemfelhívó kampány próbálja ennek a tradicionális gyakorlatnak a veszélyeire felhívni a figyelmet. A nemzetközi szervezetek és női jogokkal foglalkozó alapítványok munkájának ellenére az Addiszban élő körülmetélt nők aránya még mindig 52.2% (az EGLDAM 2007-es felmérése szerint). Remélhetőleg az egyre szélesebb tájékoztatás hatására mind többen elfordulnak az értelmetlen hagyománytól.

(Vége)

Nagy Zsuzsanna