Önkéntesként egy kambodzsai árvaházban

Az árvaház földszintjén laknak a fiúk, az emeleten a lányok. Fiúknak szigorúan tilos a belépés a felső emeletre!

Repülőm 2011. február 5-én délután landolt Phnum Penhben, ahonnan két és fél órás autóút után jutottam el Takeo városába.

Alig kászálódtam le a motóról (robogó, ez a fő közlekedési eszköz Kambodzsában) az árvaháznál, máris 8-10 gyermek vett körbe, a nevemet kérdezgették. Alkalmi idegenvezetőm Sot, az intézmény egyik idősebb lakója azonnal körbevezetett az árvaházban. Fel sem ocsúdtam, és már legalább tizenöt nevet kellett megjegyeznem, s a megfelelő arcocskához párosítanom.

Mindennapos látvány: önkéntesek köré gyűlnek az árvaház lakói.

Az árvaházat a New Futures Organisation (Új Jövő Szervezet, angol rövidítése: NFO) nevű civilszervezet tartja fenn. Alapítója, Neville O’Grady, a British Aerospace-nek dolgozó szabadúszó mérnök, három éve érkezett önkéntesként Takeóba. Egy reggel arra ébredt, hogy az árvaház vezetője eltűnt, sorsára hagyta a 49 gyereket. Az intézmény bankszámláján mindössze száz dollár volt. Ekkor alapította meg Neville az NFO-t. 2009-ban a bambuszviskóból kétszintes téglaépületbe költöztette az árvaházat. Adományokból és önkéntesek lelkes munkájával hamarosan iskola is épült, amelyben az osztályterem mellett kis könyvtár és gyakorlati műhely kapott helyet.

Önkéntes tanárok angolórát tartanak.

Az árvaház ma 45 gyereknek ad otthont. A legfiatalabbak négy, a legidősebbek huszonkét évesek. Hajnali ötkor kelnek, reggeli torna után mennek a helyi állami iskolába. A tanítás ott tizenegykor véget ér, de az árvaházban ebéd és némi hűsölés után estig folytatódik. Önkéntesek tartanak harminc perces órákat. A fő tárgy az angol, de tanítanak franciát, matematikát is. Az NFO az árvaházból kikerülő fiatalok életét is figyelemmel kíséri. Segítenek nekik szállást találni, pénzt gyűjtenek, hogy tovább tanulhassanak.

A gyerekek többsége nem ténylegesen árva. Élnek a szüleik, de nem tudják a gondjukat viselni, ezért inkább beadják az árvaházba. Másokat a hatóság vesz el a családjuktól, ha a szakemberek úgy ítélik, otthonukban nem megfelelőek a körülmények a nevelésükhöz.

Adományból épült szerkezetkész játszótér. A vázra még szivacsborítás és védőháló kerül.

Az NFO nemcsak Takeóban tevékenykedik. A környező kis falvak mezőgazdaságból élő lakói Kambodzsa legszegényebb rétegéhez tartoznak. A családok többsége kevesebb mint havi hatvan dollárból él, ebből nemigen jut a gyerekek taníttatására. Ráadásul a földeken minden dolgos kézre szükség van, így a gyerekek is dolgoznak, és csak délután egykor ülhetnek be az iskolapadba néhány órára, amikor a hőség elviselhetetlen a kinti munkához. A foglalkozások után aztán mennek vissza a földekre, hogy elvégezzék az aznapi kemény munkát.

112 gyermek figyeli a tanárt az egyik falusi iskolában

Az ilyen kis falusi iskolákban az NFO önkéntesei tanítanak. Egy-egy tanárra 150-160 munkában megfáradt gyermek jut. Ezt figyelembe véve lassan haladnak a tananyaggal, sok az ismétlés, de hisznek abban, ha a diákok egy morzsányit is megjegyeznek abból, ami az órán elhangzik, az adott körülmények között már az is óriási eredménynek számít.

Az iskolák tanulói és árvaház lakói szeretettel jutalmazzák az önkéntesek munkáját. A gyermekek mosolyt csalnak felnőttek arcára, hálásak minden egyes játékkal, sporttal, tanulással töltött óráért, minden mondatért, vagy akár a velük töltött pillanatokért.

Étkező 45 gyermek számára, jobb oldalon hátul kapott helyet a konyha.

Írta és fényképezte: Adam Kertesz www.adamkertesz.com