National Geographic – jelen és jövő

Interjú Chris Johns amerikai főszerkesztővel

Mit várt az idei díjátadástól? És mire a legbüszkébb?

A vízzel foglalkozó tavaly április számunkra és Lynsey Addario afgán nőkről tudósító riportjára. Az egyik nyert [a Legjobb Tematikus Szám kategóriában – a szerk.], a másik nem, de jelölték. Ami az Év Magazinja címet illeti, éreztük, hogy jól teljesítettünk az elmúlt öt-hat évben, de ebben a kategóriában éles a verseny. Óvatos derűlátással, reménykedve vártam az eredményhirdetést.

A National Geographic jelen van a média szinte minden ágában. Mi ma a nyomtatott lap szerepe? Hogyan alkalmazkodnak az új körülményekhez?
Nyugodtan állíthatom, hogy a tévés és digitális médiás részlegeinkkel nagyon jó a kapcsolatunk. Számunkra mégis az a legfontosabb, hogy mi a National Geographic Társaság hivatalos folyóirata vagyunk. Ennek a folyóiratnak igen hosszú a múltja, s a pontosság és a hitelesség mindig is rögeszménk volt. Így azután mi gyakran mélyebbre ásunk, mint a többiek. Sok tekintetben ugyanakkor mi vagyunk a Társaság szellemi újítói. Igazán élvezzük és komolyan vesszük ezt az ötletadói szerepet! A tévéseinkkel különösen az utóbbi hónapokban vált szorossá az együttműködés. Rendszeresen részt vesznek a témaválasztó értekezleteinken, de mivel a magazinnál is mindig elkél egy-egy „nagy ötlet”, az is órási, ha a tévések hoznak valamilyen izgalmas témát.

A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartunk, az a tudomány támogatása. A National Geographic Társaság ösztöndíjai sok száz élvonalbeli kutató munkáját segítik. Mi pedig a magazin lapjain, interneten, iPaden és tévéműsorokban próbáljuk meg érzékletesen bemutatni, hogy mivel is foglalkoznak. E téren nagy előny, hogy magazinunk és tudományos részlegünk nonprofit alapon működik, így a magazin bevételeit rendre visszapumpálhatjuk a kutatási programokba. 

A National Geographic a képeiről híres. De mibe kerül mindez?
A pontos válaszhoz sok mindent figyelembe kellene venni, például a személyi költségeket is. Az talán többet mond, hogy évente 70-75 hosszabb cikk készül, és az egyes cikkek költsége 20 ezer és 250 ezer dollár között mozog. Bár nem gyakori, de nem is szokatlan, hogy egy cikk szövegének és képanyagának ára megüsse a 250 ezer dollárt. De az átlagos költséget inkább 70 ezer dollárra saccolom. 

Mi kell ahhoz, hogy valaki részt vehessen a lap szerkesztésében?
Olyanokra van szükségünk, akik mindig kimagasló teljesítményre törekszenek. Akiknek állandóan pörög az agyuk, hogyan tehetnék jobbá a lapot. Fontos, hogy a világ legtehetségesebb fotósai, újságírói közül válogassunk. A magazin nagy előnye, hogy 33 nyelven jelenik meg világszerte. Kiváló külföldi partnereink vannak, és ők is folyamatosan keresik az új tehetségeket. Remek javaslatokkal állnak elő, remek embereket ajánlanak, akiket aztán külsősként foglalkoztatunk. 

Lássuk akkor az olvasóközönséget! Mennyit vittek el más médiumok? És hogyan alkalmazkodnak ehhez?
Jó kérdés. A törzsolvasóink rendkívül hűségesek, és az elmúlt évek felmérései megbízhatóan jelezték, mit vár tőlünk az olvasó. Megpróbáljuk persze befolyásolni az érdeklődését, de a kiszolgálása is fontos. Az biztos, hogy az internet és az új médiumok megjelenésével fiatalodott az olvasótáborunk.

Mondok egy példát. Májusi címlapsztorink a Yosemite sziklamászóiról szólt, de az iPades kiadásban is nagy teret kapott a téma. Azért foglalkoztunk vele, mert az emberi kaland szerves része a magazinnak, és mindig is az volt az elmúlt száz évben. Idősebb olvasóinknak talán kevésbé vonzó egy ilyen téma, de a fiatalok, az iPad-olvasók rendkívül kedvezően fogadták. Hűséges olvasóinkat semmi esetre sem szeretnénk elriasztani, de az új közönség megnyerése is fontos feladat. Egyszóval – aktuális és lendületes magazint akarunk készíteni, amely hű marad az alapvető értékeihez.

Az iPad lehetőségei minden szempontból izgatnak bennünket. Emlékszem, évekkel ezelőtt, még fotóriporterként sokszor eszembe jutott, milyen jó lenne videóra venni például egy busmant, amint a dűnék között bóklászik, nyílmérget készít vagy társaival beszélget a tűz körül, miközben a háttérből oroszlánüvöltés hallatszik. Az iPad temérdek új lehetőséget kínál, sokkal izgalmasabban dolgozhatjuk fel témáinkat. iPades csapatunkat már a kezdet kezdetén bevonjuk a cikkek elkészítésébe. Párhuzamosan dolgozunk. Ők fényképeznek, videó- és hangfelvételeket készítenek, a kartográfusaink pedig interneten és iPaden is használható 3D-s térképeket készítenek. Nagy kaland az egész! 

A Disney és az MTV után a National Geographic a harmadik legnagyobb médiamárka a Facebookon. Mekkora teret kap a közösségi és multimédiás tartalom? Hol találkozik a közösségi média és a nyomtatott változat?
A több mint százéves National Geographic Society egyik nagy erénye hogy szervezete a tagságon alapul. Szinte már a génjeinkbe ivódott, hogy szoros kapcsolatot ápoljunk előfizetőinkkel, akik a Társulat tagjai. Weboldalunkon és a magazinban elindítottuk például a rendkívül népszerű „Keresőben” rovatot – arra kértük olvasóinkat, hogy küldjék be legjobb fényképeiket. A fotográfia a National Geographic esszenciája, és nagyszerű terepet kínál a közösségi médiával való együttműködésre is.

Júniusi számunktól már megjelennek a lapban azok a közösségi linkek is, ahol olvasóink beszállhatnak az egyes témák kommentálásába. Főszerkesztőként tudnom kell, mi érdekli az olvasót, milyen témákra kattint rá a legszívesebben, mi fontos neki, mi nem. Tudjuk, hogy igen erős a tudásvágyuk. Sokan fotózni szeretnének, vagy utazni. Minél szorosabb a kapcsolat, annál jobb szolgáltatást kaphatnak tőlünk, de főszerkesztőként azt is szeretném, ha izgalmas írásokkal izgalmas helyekre kalauzolhatnám el őket a National Geographic lapjain.

Honnan jött a díjnyertes „vizes” lapszám ötlete? Mi kell egy ilyen tematikus összeállítás sikeréhez?
Tematikus számot kétévente készítünk, s ehhez folyamatosan figyeljük a világot, igazán fontos és aktuális témák után kutatva. A víz választására azonban személyes indítékom is volt. Korábban öt-hat évig Afrikában dolgoztam, s nagyobbik lányom keresztelőjén lenyűgözött az arcán megcsillanó víz szépsége. Ezért javasoltam az illetékes szerkesztőnek: írjunk a víz szentségéről, szertartási szerepéről. Minden fotós álma, hogy sorozatot készíthessen egy ilyen a témáról!
A terv akkor különféle okokból meghiúsult. Ezt csak azért említem, hogy lássák, mekkora örömet okozott most a díj. Rengeteg munkát fordítottunk az összeállítás elkészítésére, s nem feledkeztünk meg az érzelmi szálakról sem, melyekre a National Geographic mindig is nagy súlyt fektetett. Mert nem csak a pontosságra és tárgyszerűségre törekszünk; hatni akarunk az olvasók érzelmeire is. Azt szeretnénk, hogy aki beleolvas a lapba, az felkiáltson: „Szent ég! Fogalmam sem volt róla, hogy ezek az észak-kenyai asszonyok napi nyolc órát gyalogolnak, hogy vizet vigyenek a gyerekeiknek.” Rajtunk kívül ki tudósít ilyen részletességgel? Senki. 

Anélkül, hogy titkokat árulna el, említene egy-két „sikergyanús” témát a magazin következő számaiból?
Alig várom már a „7 milliárd!” címmel indított idei sorozatunk újabb cikkeit. Ez a sorozat súlyos sorskérdéseket taglal, hiszen a népesedésről és annak a civilizációra, a Föld jövőjére gyakorolt hatásáról sokan és sokat vitatkoznak. Foglalkoztat bennünket a „női hatalom” kérdése is. Milyen az, ha a nők műveltek és elégedettek? Hogyan döntenek a jövőjüket illető kérdésekről? 

Eddig a sikerekről volt szó. De akadtak-e kudarcaik, és ha igen, beszélne-e róluk? Milyen tanulságokat vontak le belőlük?
Ha az ember hajtja magát és a munkatársait, óhatatlan, hogy hibákat vét, s nagy kérdés, hogyan hozzuk helyre tévedéseinket. Vegyük a Mexikói-öbölben történt tavalyi olajszennyezést! Bárhová mentem, azt kérdezgették tőlem: „Mit írtok róla? A Katrina [hurrikán] után tíz nap múlva ott a standokon a különszámotok”. Én meg egyre azt feleltem: „Rajta vagyunk a témán!”

A Katrina-különszám óriási siker lett. Rájöttünk, hogy bár havilap vagyunk, és hosszú az átfutási időnk, ha összekapjunk magunkat, képesek vagyunk ekkora teljesítményre is. Ez szerkesztői pályám egyik büszkesége.

Az olajömlés más volt. Nehezen megfogható. A kezdetét láttuk, a végét senki sem. Bár a világ legkiválóbb tudósaival dolgoztunk, sok mindent mégsem tudtunk. A sajtó azonban olyan részletesen tudósított a katasztrófáról, hogy mire mi új szemszögből nyúltunk a témához, az már egyszerűen kimerült. Ráadásul a gazdasági válság mélyén az emberek nem akartak több rossz hírt hallani. 700-800 ezer dollárt költöttünk rá, térképmellékletet is készítettünk a Mexikói-öbölről, a katasztrófa hatásairól. Ez lett az októberi szám címlapsztorija – és nagy bukás. Pedig a cikk tartalmas volt, érdekfeszítő stílusú, kiváló fotókkal. De mindez nem számított… S a negatív rekordokat döntő példányszám tetejébe még olvasóink is ennek az októberi címlapnak ítélték a 2010-es év „Citrom-díját”.

Pedig mi csak azt tettük, amit tennünk kellett… Az esetnek mégis komoly tanulsága van – ha nem tudunk elég gyorsan reagálni egy nagy sztorira, akkor bizony nem árt az óvatosság.

Matt Kinsman
Forrás: FolioMag
http://www.foliomag.com/2011/national-treasure