Kleopátra örök

Harold Bloom, a nagyszerű kritikus és irodalomtörténész mondta róla egy alkalommal: „Kleopátra királynőből lett a világtörténelem legelső celebje.” Mindenki másnál összetettebb szerepet játszott a történelem színpadán – királyleány volt, anyakirályné és királyi testvér egyszerre, ráadásul olyan rokonok körében, akikhez képest még a maffiózók is galamblelkű jófiúknak tűnnek.
Írta: Chip Brown
Ám miközben mindenütt jelen van, Kleopátra nyomtalanul eltűnt. Egyik életrajzírója, Michael Grant szerint alakját ködbe vonták, elhomályosították a „koholmányok és rágalmak, amelyek már életében körülvették”. Legendás nőisége, mágikus csábereje dacára egyetlen hiteles arcképe sem ismeretes. Ami ábrázolás egyáltalán készült róla, az mind az előkerült pénzérmékről ismert, hízelgőnek korántsem mondható profilképen alapszik.
Dendera templomának hatméteres domborműve vajmi keveset árul el Kleopátra alakjáról, a múzeumokban kiállított néhány márvány mellszobor pedig talán nem is róla készült. Tény és való: az ókori történészek nem a királynő páratlan szépségét, inkább csáberejét hangsúlyozták. Kleopátrának két római hadvezérben is sikerült föllobbantania a szenvedély tüzét: Julius Caesarnak fiút szült, Marcus Antoniusnak pedig több mint egy évtizeden át volt a szeretője – ez idő alatt három gyermekük született. Plutarkhosz görög történetíró ekképpen méltatta Egyiptom királynőjét: „Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan, amelynek párját nem lehetne találni, s nem is ezzel ejtette bámulatba azokat, akik látták, hanem a vele való együttlét közben egész lényéből ellenállhatatlan varázslat sugárzott. […] Merő gyönyörűség volt hangját, mely valami zeneszerszámhoz volt hasonló, már csak hallani is…” (Híres rómaiak; Kemény Márta fordítása)
Mindmáig nem sikerült kideríteni, hol lehet Kleopátra sírja. Plutarkhosz megírta, hogy a mauzóleumában fölravatalozott uralkodónő aranykereveten nyugodott, díszes ruhában, királynőként fölékszerezve, fején diadémmal. Caesar meggyilkolása után utóda, Octavianus több mint tíz évig harcolt Antoniusszal a Római Birodalom fölötti uralomért; Antonius és Kleopátra aktiumi veresége után, i.e. 30 nyarán Octavianus hadaival bevette Alexandriát. Kleopátra elbarikádozta magát a mauzóleum hatalmas kapui mögött, és megfogadta: inkább elpusztítja a bent őrzött arany- és ezüsttárgyakat, gyöngyöket, műremekeket, mint hogy római kézre kerüljenek a kincsek.
Az interaktív térképért klikkeljen a képre!
Augusztus 1-jén ebbe a mauzóleumba hozták a haldokló Antoniust. A római hadvezér felhörpintette utolsó korty borát, és Kleopátra karjaiban kilehelte lelkét – saját kardjával vetett véget életének. Alighanem maga Kleopátra is itt lett öngyilkos tíz nappal később, hogy elkerülje a vereséggel járó megaláztatást, rabsorsot. Egyiptom legutolsó fáraója 39 esztendősen, a fáma szerint áspiskígyó mérgétől halt meg. Dio Cassius római történész beszámol róla, hogy Antonius és Kleopátra holttestét bebalzsamozták; Plutarkhosz pedig azt is megemlíti, hogy Octavianus parancsára egymás mellett helyezték örök nyugalomra őket. Tizenhat évszázaddal később Shakespeare e sorokat írta kettejükről: „Ily ritka párt nem zárt magába sír / E föld színén!” (Antonius és Kleopátra; Szász Károly fordítása)
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. júliusi lapszámában.