Tioman – érintetlen sziget

A hely szépsége azonban annyira megbabonázta, hogy úgy döntött, örökre ott marad. Így az sem meglepő, hogy a hetvenes években a Time magazin a világ tíz legszebb szigete közé sorolta. E trópusi paradicsom legnagyobb része még ma is érintetlen.

A part menti települések a kristálytiszta, ragyogóan kék színű tenger és a szigetet beborító sötétzöld őserdő közötti keskeny sávon találhatók. A szigeten szállodák is működnek, de közvetlenül az őserdő szélén is bérelhetünk kunyhót. A trópusi esőerdőkre jellemző hőség és a levegő magas páratartalma miatt olyan, mintha állandóan szaunában tartózkodnánk.

A rothadó óriásvirág

Tioman növényvilága a sok nedvesség és napsütés miatt lenyűgözően szép, érdemes kiemelni azonban egy igencsak különös virágot. A Rafflesia az őserdő fáin élősködik, átmérője akár méteres is lehet, tömege a 15 kilogrammot is elérheti. Ez az óriási parazita, kétévente 2-4 napig virágzik, bimbója három év alatt fejlődik ki. A növény egyébként a legkevésbé sem nevezhető illatosnak: rothadó húshoz hasonló szagot áraszt. A világ legnagyobb méretű virágját egyébként Szingapúr alapítójáról, Stamford Raffles-ről nevezték el.

Majmok, gyíkok földje

Az őserdei fákon hangosan zajongó majomcsapatok tanyáznak. Ezek a vakmerő és jókedvű állatok cseppet sem félnek az emberektől, mindenhová bemásznak és mindent elcsennek, ami csak a kezük ügyébe kerül. Egyik reggel például arra ébredtünk, hogy a másnapra félrerakott csemegéinket a ház előtti gyepen lakomázza egy jókora majomcsalád. Veszekedésük hangos zaja ébresztett minket.

A szigeten jókora gyíkok is élnek.

Az első ránézésre hátborzongató látványt nyújtó varánuszok közé tartozó egy-másfél méteres jószágok emberre nem támadnak, pár találkozás után már-már megszokottá válik a kisebb méretű krokodilokhoz hasonlatos hüllők jelenléte.

A Tiomant övező tengerben remekül lehet búvárkodni, nem túl mélyen korálokat és színpompás halakat figyelhetünk meg, de élnek itt védett tengeri teknősök is.

A vállalkozó szellemű turista a hegygerincen át is eljuthat a sziget túlsó partjára. A hegy meredek, az őserdő sűrű, és a párás meleg igencsak próbára teszi az embert. Utunk során kígyókkal, skorpiókkal is találkoztunk. Bár a dzsungelben embert ritkán lehet látni, a tengerpart felől időről-időre felhangzik a müezzin hangos éneke, és ez jelzi, azért nincs oly messze a civilizáció.

Írta és fényképezte: Varga Csaba