Árnyak birodalma

Írta: Brook Larmer
Fényképezte: Chien-Chi Chang

Ez az a bűvös óra Yangonban, amikor a langyossá szelídült utolsó napsugarak arany izzásban fürdetik az omladozó belvárost, s kicsalogatják az utcára az embereket. Kacagó gyermekek futnak versenyt a cukornád frissen préselt levéért. Őrölt kéregből kotyvasztott napvédő péppel bekent arcú nők alkudoznak a halárusnál. Félmeztelen, lármás kamasz fiúk lábzsonglőrködnek labdájukkal – ez a hagyományos burmai csinlon. A járdán üldögélve pólót és burmai szabású szárongot – londzsit – viselő pocakos férfiak rágják a vörös bételt.

Nem tart sokáig a karneváli hangulat – a trópusokon gyorsan leszáll az éj, s az alkonyt baljóssá teszi Mianmar istencsapása: az oly gyakori áramszünet. Sötétségbe burkolódzik a gyarmati korból itt maradt, pusztuló kormányépület, a szomszéd sikátorból kékes fények villódznak – hordozható generátorról üzemeltetett televíziók. A fák alatt homályba tűnnek az árusok, gyertyáik azonban megvilágítják a portékát: az ezüstös halakat, lila banánvirágcsokrokat, kötegelt bételleveleket. Egy kékre festett faládában pedig amerikai filmek és zenék kalóz dvd-i sorakoznak.

„Welcome to the Hotel California!” – kiáltja az árnyékból remek angolsággal egy hang, és az utcára kitett műanyag zsámolyon kuporgó három fiatalember nagyot nevet ezen az Eagles-számból kölcsönzött üdvözlésen. Mosolyogva ugrik talpra a rózsaszín inges, drótkeretes szemüveges, cingár dvd-árus. Mint kiderül, 29 éves, s bár a negyedik után kimaradt az iskolából, valósággal dőlnek belőle az 1950-es évek angol nyelvkönyveiből vagy a hollywoodi filmekből összeszedett kifejezések. „Mint majom a farkának” – úgy örül, hogy végre találkozhat egy amerikaival.

A három kebelbarát – Tom, Dick meg Harry, ahogy magukat nevezik – szinte minden áldott este összeül angolt gyakorolni. Ma éppen a régi Eagles-szám szövegéről társalognak a sötétben. „Maga talán segíthetne! Mit értsünk azon, hogy Rabok vagyunk mi itt, a saját sorsunk rabjai?” – kérdezi a dvd-árus Tom.

Nem csoda, hogy érdekli őket, hiszen a Mianmarrá átnevezett egykori Burma ma az árnyak birodalma, ahol titkos célzásokat hordozhat még a legártatlanabb mondat is. Az utóbbi félszáz év túlnyomó részében a katonai vezetők uralma és krónikus gyanakvása formálta ezt a többségében buddhista vallású, több mint ötvenmilliós nemzetet. A hadsereg – ahogy itt nevezik: a Tatmadau – volt az egyetlen erő, amely a brit gyarmati uralom megszűnte után egyben tudta tartani a megosztott országot. Részben azzal, hogy Mianmart végletesen elszigetelte a nagyvilágtól – s ez az elzártság csak mostanában kezd enyhülni.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. szeptemberi lapszámában.