Lovak és harci szekerek egy ősi sírban

Fotó: news.cn

A sír a Kr.e. 770-es évekből, vagyis a korai (Nyugati) Csou (Zhou)-dinasztia idejéből származik, és eddig elkerülte a sírrablók figyelmét. Eddig négy olyan négyszögletes sírgödör került napvilágra, amelyekben oldalukra fektetett paripák csontvázait és kocsikat találtak. A főgödörben öt harci szekér és tucatnyi ló maradványait tárták fel a régészek, akik úgy gondolják, a temetési szertartás előtt ölték le, nem pedig élve földelték el a lovakat. A sírban bronz- és kerámiatárgyak sokaságára bukkantak. A gazdag leletanyagból kiindulva a szakemberek úgy vélik, hogy egy magas rangú hivatalnok vagy neves tudós végső nyughelye lehetett a sír.

A Csou-dinasztia uralkodása a Kr.e. 11. században kezdődött és a Kr.e. 3. századig, a kínai császárság megalapításáig tartott. E korszak rendkívül fontos szerepet játszott a kínai történelemben: ekkor alakultak ki azok az eszmék, hagyományok, társadalmi modellek, intézmények, amelyek az ország egész későbbi történelmét meghatározták. Ekkor jöttek létre a nagy kínai filozófiai iskolák, ekkor születtek azok a művek, amelyek egészen a legújabb korig mintául és hivatkozási alapul szolgáltak, és ekkor alakult ki az írott klasszikus nyelv, amely egészen az 1910-20-as évek nyelvújító mozgalmáig szinte változatlan formában a birodalom fő kommunikációs eszköze lett.

A dinasztia uralmának első felében, a korai Csou-korban az uralkodóház hatalma Észak-Kína nagy részére kiterjedt. Fővárosa a mai Hszián (Xi’an) közelében állt – közel ahhoz a helyhez, ahol később Csin (Qin) állam hatalmas székhelye, Hszianjang (Xianyang) épült. A Csou-ház hatalma a dinasztiaalapítást követő néhány évszázadban fokozatosan meggyengült, olyannyira, hogy amikor Kr.e. 771-ben egy barbár törzs támadása során a főváros elesett, az uralkodó székhelyét a biztonságosabb keleti területre helyezte át, a mai Lojang környékére. A Kr.e. 770-től a Kr.e. 256-ig tartó késői Csou-kort ezért Keleti Csou-kornak is nevezik.

Forrás: MTI