Zöld Alma – oázis Manhattan fölött

Írta: Paul Goldberger
Fényképezte: Diane Cook és Len Jenshel

Várost átszelő otromba, komor acélmonstrum pályáin harminc éve még tehervagonok gördültek a „Nagy Alma” szívében akkoriban teljes gőzzel működő gyárak és raktárak felé. Távolról nézve a High Line ma is inkább afféle ittfeledett rozsda­temetőnek, semmint városi oázisnak tűnik.

Az Alsó-Manhattan nyugati felén magasodó vasúti pálya sokáig valóban a régmúlt itt feledett, rogyadozó darabja volt – a környéken élők már alig várták, hogy végre lebontsák. Rudy Giuliani – aki a kilencvenes években volt New York polgármestere – szintén ezt pártolta. A városvezetés látta, hogy Chelsea egyre vonzóbb a középosztály számára: gombamód szaporodtak itt a galériák, az éttermek és az elegáns loftlakások.

A magasvasút legdélebbi szakaszát már évekkel korábban elbontották. A megmaradt, közel két és fél kilométer hosszú vonal pedig a Nyugati 34. utcától hatalmas kanyarral futott ki a Gansevoort Streetig, s csak csúfította a városképet. Úgy tűnt tehát, hogy a High Line-nak mennie kell, mert a környék csak akkor virágozhat fel igazán.

Nagyobbat nem is tévedhettek volna a városi illetékesek! Tíz év sem telt el azóta, hogy fontolóra vették lebontását, s a régi magasvasút New York – sőt talán az egész ország – egyik legmodernebb és legnépszerűbb közösségi terévé vált. Sötét acéloszlopokon nyugvó vaspályája tetejére parkot varázsoltak, ahol sétányok, városi terek és botanikus kertek váltják egymást. Első, déli harmadát 2009 nyarán adták át a nagyközönségnek, majd idén júniusra elkészült a Nyugati 30. utcáig nyúló második 800 méteres szakasz is (lásd térképünket, a 118. oldalon). A rekonstrukció hívei remélik, hogy nemsokára parkosíthatják a vasút még parlagon heverő maradékát is.

Páratlan élmény a High Line parkba tett kirándulás… Nyolc méterrel az utcák fölött sétálva a nagyvárosi forgatag részese lehet, ám ugyanakkor távol is kerül tőle az ember. Letelepedhet a féltő gonddal ápolt növények közé, élvezheti a Hudson folyó látványát vagy a napsütést, végigballaghat a régi és lélegzetelállítóan modern épületek közt haladó pályatesten.

Sokszor jártam már itt, de ez a bármely egyéb utcától, közparktól és sétánytól különböző hely mindig új meglepetésekkel, új élményekkel várt. Ugyan hol sétálhat New Yorkban bárki tíz háztömbnyit anélkül, hogy közlekedési jelzőlámpáknál rostokolna vagy át kellene kelnie a forgalmas útkereszteződéseken? Itt szinte észre sem veszem, és máris a sétány végénél vagyok.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. szeptemberi lapszámában.