Kire ütött ez a baba?
A legtöbb tanulmány állítja, hogy a csecsemők majdnem egyforma mértékben hasonlítanak mindkét szülőjükre. De vajon tényleg apuci orrát örökölte a picur?
Fotó: dreamstime.com
A legfrissebb kutatások értelmében megkérdőjeleződni látszik az apa és újszülött ivadéka közötti fokozott hasonlóság.
A természetes evolúció törvényszerűségeit tekintve ésszerűnek tűnik ama kijelentés, mely szerint a kisbabák hajlamosabbak édesapjuk jegyeit örökölni. Az anyákkal ellentétben ugyanis egy apa sosem lehet teljesen biztos abban, hogy sajátjának vélt gyermeke biológiai értelemben is az övé. Az emberi evolúció során így az apjukra jobban hasonlító kisdedek előnyösebb helyzetbe kerülhettek, hiszen általuk az apa visszaigazolást nyerhetett.
Az apai hasonlóság-hipotézis tudományos gyökerei 1995-re nyúlnak vissza. A Kaliforniai Egyetem két pszichológusa, Nicholas Christenfeld és Emily Hill arra kérték kísérleti alanyaikat, hogy párosítsanak össze olyan fényképeket, melyeken egyéves babák és azok szülei szerepeltek. Az alanyok nagyobb százalékban azonosították be a gyermekeket az apák fényképe alapján. Ezzel bizonyságot is nyerne az ősidők óta igaznak vélt „apa-fia” állítás?
„A kísérletek pontosan az evolúciós pszichológia által előírt eredményeket hozták, ami valóban meggyőző, de nem pontos.” – nyilatkozta Robert French, a franciaországi Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) egyik pszichológusa. A témát feszegető későbbi kutatások ugyanis megcáfolták az 1995-ben nyilvánosságra hozott eredményeket, rámutatva arra, hogy az újszülöttek azonos mértékben hasonlítanak mindkét felmenőjükre.
2000 és 2007 között újabb cikkek láttak napvilágot kívülálló szakértők tollából, melyek – előtérbe helyezve az anyák öröklött jegyeit – arról számoltak be, hogy az újszülött csecsemők életük első három napjában inkább édesanyjukra hasonlítanak. Ezzel a megállapítással azonban az érintett anyukák erősen ellenkeznek.
D. Kelly McLain, a Georgia Southern Egyetem professzora és munkatársai is osztják a véleményt, mely szerint az anyák elfogultak, ha csemetéiken apai jegyeket kell keresni, és hajlamosak a valósnál többet is találni. Ez evolúciós magyarázata lehet annak, ahogyan a nőstény meggyőzni igyekszik hím párját az apai hasonlóság dominanciájáról. Korunk evolúciós nyomása talán csökkentheti az apai hasonlóság indokolt fontosságát. A régi időben e hasonlóságnak fontos szerepe volt a házasságon és a férj tudomásán kívül fogant utódok gondozásában is.
Az apasági hasonlóság magas és alacsony mértékű jelenlétére egyaránt találni tudományos magyarázatot. Az emberi vonások kapcsolatának változása egy olyan kihívás, amely évmilliókon keresztül formálta és formálja az evolúciót, mindeközben újabb és újabb felfedezésekkel lepi meg a tudomány megszállottjait.
Forrás: ScientificAmerican