A szél zenéje

A szélhárfa vagy aeolhárfa ókori eredetű zeneszerszám, lényege, hogy a kifeszített húrokat a szél pengeti, azaz a szél energiája hozza mozgásba. Nevét is a szél görög istene, Aiolosz latinos átírása nyomán kapta. Átszellemült, túlvilági hangzása van.
Fotó: USC
„… van költő, kinek lelke aeolhárfa,
és nem nyúl hozzá kéz,
csupán a szél, mely végtelenből jő,
és végtelenbe vész.
(Reményik Sándor, Hangszerek)
Hogyan szólaltatja meg a szél ezt a különös hangszert? Nos, nagy sebességű légáramlás esetén a levegő a kifeszített, eltérő vastagságú húroknak ütközik. Ennek következtében a húrok két oldalán periodikusan leszakadó légörvények keletkeznek, s ez rezegteti őket. Az egymással ellentétes irányú, leváló örvények sorozata úgynevezett Kármán-féle örvénysort képez. A jelenséget elsőként a sugárhajtású repülés és az amerikai űrrepülés-kutatás atyjaként számon tartott Kármán Tódor (1881–1963) írta le.
A szélhárfa első írásosos emlékét az Ószövetségben találjuk. A történet szerint Dávid király éjszakára az ágya fölé függesztette líráját, s az „megszólalt az északi szél fuvallatára”. Ezután a 10. században, Dunstan, Canterbury érsek kapcsán hallunk a hangszerről. Az érsek állítólag boszorkányság vádja alá került, amikor hárfája, melynek húrjai közt átfújt a szél, sóhajtozó, panaszos hangot hallatott. A kövekező évszázadokban a szélhárfa az alkímia és a fekete mágia tartozéka lett: a 16. században Giovanni Battista Della Porta Magia Naturalis című munkájában részletes leírást ad róla.A hangszer a költők képzeletét is felizgatta. Coleridge, Madách Imre, Reményik Sándor és Haraszthy Lajos is megénekelte különös hangzását.
„A 19. század elején eolhárfákkal népesültek be Anglia parkjai, padlásai és a középkori kastélyok romjai. Dickens romantikus regényeit ennek a hangszernek a varázsa lengi körül” – olvashatjuk Darvas Gábor Évezredek hangszerei című könyvében.
Az első újkori hangszert Athanasius Kircher építette a 17. század közepén. Éteri hangja miatt a szélhárfa neves zenészeket is megihletett. Chopin egyik zongoraetűdjét varázslatos hangzása miatt Robert Schumann a Szélhárfa-etűd névre keresztelte. Szergej Ljapunov orosz zeneszerző Tizenkét transzcendens etűdje közül a 9-esnek az Eolhárfák nevet adta: a Liszt Ferenc emlékére írt virtuóz darab tremoló kísérete a szélhárfa hangját idézi.
Napjainkban is sokan építenek szélhárfát: az egyik ilyen kortárs művész az ausztrál Alan Lamb, zeneszerző és „hangszobrász”. Számos nagy méretű szélhárfát készített, és fel is vette zenéjüket.
A szélhárfa érdekes változata a papírsárkányra szerelt hárfa: a magasba röpített sárkányok húrjait a szél rezgeti, ezért énekelnek. Így ezekről az Odüsszeuszt megkísértő szirének csábító hangja jut eszünkbe. Ma különféle fesztiválokon eregetnek efféle éneklő sárkányokat.
De vajon „mit tud” egy ilyen hangszer? A Nick Penny készítette felvételt Ön is meghallgathatja!
Írta: Sárváry Gabriella