Leonardo elveszettnek hitt festménye

2011 Salvador Mundi LLC, Robert Simon

A kép a 15. században alkotó reneszánsz mester megmaradt képeinek kis csoportját gyarapítja.

A Salvator Mundi (Világmegváltó) tudvalevőleg I. Károly, angol király tulajdonában volt, mielőtt különböző magángyűjteményekbe került. A jelenlegi tulajdonos 2005-ben vásárolta meg és vitte el megvizsgáltatni a New York-i műkereskedő és Leonardo szakértő Robert Simonhoz.

A diófatáblára olajjal festett 66 x 45 centiméteres kép valódiságát évekig eltakarták a több rétegben felvitt durva átfestések. Létezésére da Vinci vázlatai, valamint a követői által készített másolatok utaltak, de a szakértők elpusztultnak hitték, így először a festményt Simon és Dianne Dwyer Modestini is (a New York-i Egyetem főmunkatársa és restaurátora) Leonardo munkatárának vagy tanítványának tulajdonította.

Leonardo képei közül mintegy 15 darab maradt fenn a világon. A legutóbb előkerült Benois Madonnát (Madonna virággal) 100 évvel ezelőtt fedezték fel. Ezek után nem csoda, ha Simon és Modestini sem feltételezte, hogy az előttük lévő kép Leonárdoé lehet. Hogy hogyan merült fel bennük mégis a gondolat?

Az igazság apránként kezdett derengeni, ahogy Modestini nagy műgonddal eltávolította a lakk és átfestett rétegeket a műtermében, Simon pedig alaposan tanulmányozta a kép származását, da Vinci megmaradt festményeinek és vázlatainak tükrében. A felfedezéshez két dolog adta meg a kulcsot. Az egyik Krisztus hajfürtjeinek a festési módja. Modestini elmondta, hogy Leonardo utolsóként számon tartott Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festményén vette észre, hogy a szent hajfürtjei pontosan olyanok, mint Krisztus hajfürtjei. – A kép a Louvre-ban található.

A másik kulcs az ún. pentimento, a festményen végrehajtott változtatás volt, ami egy korábbi változat nyomait mutatta, s amit Simon a festményről infravörös fénnyel készült felvételen fedezett fel. Az infravörös reflektográfiai eljárás segítségével a festékrétegek alatt előtűntek Jézus áldásra emelt hüvelykujjának, valamint a képen viselt stólájának korábbi változatai. A művész munkamódszere, annak a kidolgozása, ahogyan elhelyezte a különböző elemeket a képen, da Vincire utalt. „Amikor mindent egybevetettünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kép csak Leonardóé lehet” – mesélte Modestini.

Ezen ponton a kép biztonsága lett a legfontosabb szempont.

„Nagyon gyorsan be kellett fejeznem, amin dolgoztam, mert abban a pillanatban, hogy kiderült, egy Leonardóról van szó, a kép nem maradhatott itt a műteremben, mivel erre nem volt biztosítás” – mondta Modestini. A kép ekkor került megőrzésre a New York-i Metropolitan Múzeumba. A következő lépésben Simon és Modestini da Vinci-szakértőkkel vizsgáltatták meg a képet.

A csaknem hét évig tartó folyamat Simon ez idáig is jelentős karrierjének a csúcspontját jelenti. „Folytatom a munkát, de nem számítok még egy hasonló felfedezésre. A mostani felfedezés olyan, mintha a művészettörténet aranyérmét nyertem volna el” – mondta.

Forrás: cnn