Kutatóúton a Tarka csődör törzsnél

Jurták a törzs egyik szálláshelyén   Fotó: Csörgei László

Az itt élő kazakok a szovjet uralom elől menekültek Mongolföldre. Nomád életmódot folytatnak, tagjainak létszáma nem ismert, csak annyi biztos, hogy ezrek élnek Mongólia, a kínai Ujgur tartomány és Kazahsztán területén.

A kutató-etnológust az etnicitás, az etnikai folyamatok érdeklik elsősorban. Szeretné megérteni, hogyan jöttek létre a lovasnomád törzsek, törzsszövetségek, valamint milyenek azok a kulturális hatások, amelyek egyben tartják ezeket a csoportokat.

Kérdőíves kutatás a Tarka csődör törzsnél, középen Nagy Iván néprajzkutató.
Fotó: Kopecsni Gábor

Vizsgálódásait ebben az esetben egy törzsre, a Tarka csődör törzsre összpontosította. Konkrét munkájának alapját az e törzs körében végzett kérdőíves kutatás jelentette. A kérdőíveket feldolgozva kiderült, a Tarka lovú törzs tagjai azon lovasnomád népek közül valók, kiknek etnikai identitástudata sokszorosan rétegzett: A törzsi identitáson túl számon tartják, hogy a 12 nemzetség közül melyikbe tartoznak, valamint azt, hogy törzsük a Kerey törzsszövetség részét képezi a kazakok középső hordájában.

A törzs fából épült téli szálláshelye.   Fotó: Nagy Iván

A kutatás során az is világossá vált, hogy etnikai identitásuk alapja a közös származásba vetett hit. Ennek erős tudatosítása különféle szimbólumok köré épül, például számon tartják törzsük billogját és zászlaját, valamint ételüket (egyesek szerint a Tarka csődörök tüdőevők). Magukról azt tarják, bátrabbak, mint a többi törzs. Kiderült, hogy egy egészen különleges etnikai szimbóluma van a Kerey törzsszövetségnek: az ún. abach-kerey birka, amelyik sem nem fehér, sem nem fekete, hanem szép vöröses színű.

Jellegzetes tarka lovak   Fotó: Kopecsni Gábor

Az öregek elmesélték – mondja Nagy Iván –, hogy „a törzs magát egy tarka lovon járó-kelő Hodzsa Birgin nevű embertől származtatja”. Igaz, teszi hozzá, ezt az eredetmondát már csak az igazán idősek ismerik. A fiatalok a feléjük is betörő globalizálódás folytán inkább tanulni, a modern világ részeseivé válni vágynak. Az ugyanakkor kuriózumszámba megy, ahogy egyik-másik titkukat, jelképüket, már csak hagyománytiszteletből is, tudatos magabiztossággal és hajthatatlanul őrzik. Történt ugyanis, hogy a kutató szeretett volna megtudni mindent zászlójukról is, ám nemhogy nem tudott meg róla konkrétumokat, még csak nem is látta a törzs eme szimbólumát. Merthogy nem láthatta. Mint elmondták neki, „azt csakis háború esetén veszik elő”.

Írta: Csibrányi Zoltán