Lehet egy lépéssel közelebb?

Illusztráció: dreamstime

Az eredeti „hat lépés távolság” elmélete Stanley Milgram amerikai pszicológus nevéhez fűződik, aki 296 önkéntes bevonásával végzett kísérletet. Őket arra kérte, hogy küldjenek képeslapot az ismerőseiknek, azzal a kéréssel, hogy egy bizonyos embert találjanak meg saját barátaik révén Boston külvárosában. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy abban az időben átlagosan hat ismerős – illetve természetesen azok ismerősei, és azok ismerősei stb. – révén lehet eljutni egyik embertől bármelyik másikig a Földön.

A Milánói Egyetem új kutatása során már ennél nagyobb merítéssel dolgoztak: a Facebook jelenleg 721 millió felhasználója körében végeztek vizsgálatot. A kutatók egy sor matematikai algoritmust dolgoztak ki annak kiszámítására, hogy a Facebook-felhasználók között átlagosan mekkora a távolság. Az eredmény: 4,74 – ez jóval kevesebb, mint negyven évvel ezelőtt, az információ-technológia és az internet eltrjedése előtt volt. Hozzá kell tenni, hogy ez az érték az Egyesült Államokban még alacsonyabb, mindössze 4,37 – ez vélhetően annak köszönhető, hogy az USA 13 évesnél idősebb lakosságának több mint a fele regisztrálta magát a legnagyobb közösségi médiumban.

Stanley Milgram szerint ezen nincs mit csodálkozni: „Ha figyelembe vesszük, hogy még a legtávolabbi Facebook-felhasználó a perui esőerdőben vagy a szibériai tundrán is sok ember barátjának a barátja, akkor valószínüleg el lehet hozzá jutni a barátom barátjának a barátján keresztül.”

Habár ez a kutatás messze a legnagyobb volt a maga nemében, a kritikusai szerint két kérdést vet fel. Egyfelől továbbra sem definiálja a „barát” fogalmának tartalmát, másrészt mindeme megállapítások kizárólag azokra az emberekre igazak, akik egy meghatározott internetes oldal regisztrált felhasználói. Tehát: mi a helyzet az emberiség másik kilenctizedével?

A Microsoft 2008-ban végzett hasonló vizsgálatot. Eric Horvitz akkor 240 millió ember chat-üzeneteit elemezte, és arra jutott, hogy az átlagos lánc hossza két ember között 6,6. Ő azonban olyan hálózatokat figyelt, melyek tagja azonosították egymást, mint „haverok”. Ezzel kapcsolatban Horvitz szintén felvetette azt a kérdést, hogy a közösségi hálózatok tagjainak hány barátjuk van valójában.

A „hat lépés”-elméletnek magyar vonatkozása is van, amiről a most közölt tanulmány sem feledkezik meg. Karinthy Frigyes 1929-ben született látnoki novellája, a Láncszemek éppen ezt a kérdést feszegeti, sok-sok évtizeddel megelőzve a mostani kutatásokat. Karinthy ebben a műben felveti, hogy „a közlekedés századában” a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mint ahogy valaha is volt. A novella szereplői egy fogadás keretében azt a feladatot kapják, hogy a világ akkori, 1,5 milliárdos lakosságából jelöljenek ki egyet a Föld bármely pontján, s a fogadást ajánló bebizonyítja, hogy legfeljebb öt ismerőse révén el tud jutni hozzá. És így is lesz, Gusztáv svéd királytól az amerikai szegecselő munkásig Karinthy alakja felállítja a láncolatot, ami akkor, 1929-ben, 5 lépésből állt.

Forrás: ng.24.hu/The New York Times