A neandervölgyiek kihalásának oka

Régészeti feljegyzések adatait felhasználva az Arizona Állami Egyetem és a Colorado Egyetem (Denver) kutatói komplex számítógépes modellezéssel kísérelték meg elemezni a bizonyítékokat, hogy kiderítsék: a vadászó-gyűjtögető embercsoportok miképpen reagáltak kulturálisan és biológiailag az utolsó jégkorszak drámai változásaira.
Az eredmények többek között azt mutatták, hogy a neandervölgyi ember talán éppen saját sikereinek az áldozata lett. Az eredmény azt mutatja, hogy a neandervölgyi ősember kihalását éppen alkalmazkodóképessége okozta.
A kutatók a régészeti adatokból próbáltak következtetni a 126 000 – 10 000 évvel ezelőtt Nyugat-Eurázsiában élt késő-pleisztocéni ember viselkedésének 100 000 év, azaz 1 500 generáció során történt megváltozására. Számítógépes modellezést alkalmaztak, hogy meghatározzák a kulturális és biológiai változások evolúciós következményeit. Többek közt azt vizsgálták, hogy a változások miképpen járultak hozzá a modern és a neandervölgyi ember találkozásához és keveredéséhez. A modellezés alapján feltételezhető, hogy a jégkorszak a modernkori és a neandervölgyi embert egyaránt arra késztette, hogy az éghajlat eltolódásával egyre nagyobb területeket járjon be Nyugat-Eurázsiában, új erőforrások után kutatva.
Számítógépes szakemberek őskori vadászó-gyűjtögető csoportokat szimuláltak (színes pontok). A késő-pleisztocén kori Nyugat-Eurázsia térképen szürke jelöli a pleisztocén földterületet a mainál alacsonyabb tengervízszinttel. A fekete vonalak a mai partvonalat ábrázolják, a fehér foltok pedig a jégtáblával borított területeket. A kék pöttyök „modern” embercsoportokat, a pirosak neandervölgyieket, a sárga pöttyök biológiailag kevert modern és neandervölgyi csoportokat ábrázolnak. A kép a szimuláció egy pillanatfelvétele, aminek során több száz ciklusban vizsgálták a vadászó-gyűjtögető csoportok növekvő mobilitását a megváltozott jégkori éghajlat hatására.
Illusztráció: Michael Barton/ Arizona State University
„Mostanáig úgy gondolták a neandervölgyi ember alulmaradt az életképesebb modern emberrel szemben és nem tudott alkalmazkodni. Mi megváltoztatjuk az uralkodó elméletet. A neandervölgyiek jól alkalmazkodtak és bizonyos szempontból ennek az áldozatai lettek, és amikor a modernkori ember nagyobb csoportjával találkoztak, akkor pedig hopzzájuk alkalmazkodtak. Valószínűleg a neandervölgyiekben a modern emberek lehetséges társat láttak. Ezért idővel a neandervölgyiek, mint fizikailag elkülönülő populáció eltűntek” – mondta Riel Salvatore.
A tanulmány társszerzője Michael Barton, aki az Arizona Állami Egyetemen a régészet számítógépes alkalmazásának a szakembere, egyetért. „Az empirikus régészeti adatok alátámasztják a modellezés eredményét, miszerint a modern és a neandervölgyi emberek viselkedésükben egyaránt alkalmazkodtak” – mondta Barton. A modellezés ráadásul megjósolja a neandervölgyi ember génjeinek alacsony genetikai keveredését, ami összecseng a legújabb genetikai tanulmányok eredményével. Magyarul, a neandervölgyi és más kevéssé ismert nem-modern emberek biológiai kihalása a szélsőséges környezeti feltételekhez való sikeres adaptáció következménye. Ugyanakkor a sikeres adaptáció biztosította ezen embereknek a modern ember genetikai állományához történő hozzájárulását” –tette hozzá Barton.
Forrás: popular-archeology