Két sírhely és egy temetési rituálé

A szlovákiai Topoľčany (Nagytapolcsány) járásbeli Bojná (Nyitrabajna) község területe egyedülálló történelmi emlékekeket őriz. A Bojnianka-patak völgyében elterülő község határában 2011 szeptemberében két új, 9. századi ószláv sírhelyet tártak fel.
A kisebb sírhely Bojná határában. Fotó: Karol Pieta
Régóta valószínűsítették, hogy a község őse a Nyitrai Hercegség egyik fontos központja lehetett. Az új feltárás szolgáltatta információk nyomán ez mind biztosabbnak tekinthető.
Az ide érkező ószlávok első néhány generációjának tagjai errefelé ércet, főképp vasércet kerestek, s tán aranyat is, mert mint a bojnái kutatás vezetője Karol Pieta (Nyitrai Régészeti Intézet) a szlovák hírügynökségnek (SITA) elmondta, innen alig 4 kilométerre aranylelőhely is volt.
A két sírhalom közül a kisebb 8 méter átmérőjű s 1 méterre emelkedik a földfelszín fölé. Benne 2,5 méter mélyen egy, a becslések szerint 18 éves lány maradványaira bukkantak, aki úgy 1200 esztendeje aludhatta békés álmát. A temetkezési tárgyak és a sírhely nagysága alapján a régészek feltételezik, hogy az ifjan elhalt tehetős családból származott. A sírban találtak kerámia edényt, gyöngyöt, vaskannát s egyéb ajándéktárgyakat – ezeket laboratóriumi elemzésnek vetik alá.
Érdekessé az teszi a sírhelyet, hogy a testet nem középütt helyezték el, bizonyára azért, hogy ne tudják könnyen kirabolni. Ennél meglepőbbek a temetkezés utáni rituális szertartásra utaló nyomok: félig égett fagerenda, tört edénydarabkák és állati csontok – mintha egy halotti tor maradványai lennének. A méretesebb sírhalom 15 m átmérőjű, felszín feletti magassága 1,5 méter. Közepét korábban valakik feldúlták, hatalmas üreg maradt utánuk, de amit kereshettek, szerencsére, nem lelték. Igaz, mostanig a régészek se bukkantak emberi maradványokra. Ezért felmerült, tán csak afféle szimbolikus síremlékhelye volt valamely Bojnán kívüli elit harcosnak. Ám mivel ez se biztos, természetesen folytatják a sírhely szélesebb körű átvizsgálását. Itt is kerültek elő rituális temetés utáni szertartás nyomai: kerámia, áldozati tűz (máglya) maradványa, fegyverek, állati csontok.
Összegzésként elmindhatjuk, hogy sikerrel azonosítottak itt egy sor nagyon érdekes és a mai napig feljegyzetlen temetési rituálét illetve annak nyomait az ószláv időkből.
Egyébiránt a környéken fellelt legnagyobb szláv erődítmény a nyomok szerint 12 hektáros lehetett, melynek nagyobb részét 894-ben, I. Szvatopluk (morva fejedelem) halála évében alakították ki. Fából készült, több kilométer hosszú, 8 méteres magas fal kerítette el a külvilágtól. Kiépítéséhez Pieta magyarázata szerint a környező erdők óriási mennyiségű faanyagára, a helyszínre telepített építőmunkásokra volt szükség. Ez hathatós szervezésről árulkodik. Az ezres tételt kitevő leletanyag, melynek részét képezik főzőedények, amulettek, fém fizetőeszközök, kisméretű harang, továbbá ékszerek, lándzsák, kopják, nyilak, sarkantyú, mezőgazdasági s kézműves szerszámok…, mind Bojná központi szerepét látszanak alátámasztani. Feltételezik, több s nagyobb sírhelyek, akár teljes temető is előkerülhet itt, tekintve, hogy e vidék 800–920 között, az akkori viszonyokhoz mérten, igencsak sűrűn lakott volt.
Most a falu a Nyitrai Régészeti Intézettel s műemlékvédőkkel karöltve, uniós támogatással is számolva tervezi a közelben egy skanzen kialakítását, ahol a látogatók megtekinthetik az ószlávok tipikus települését templommal, temetővel, földbe süllyesztett lakóházakkal, gazdasági épületekkel, mesterségeket bemutató műhelyekkel.
Írta: Csibrányi Zoltán