Magyar közkinccsé vált egy elfeledett Stradivarius

Fotó: Juhos Tibor

Három évvel ezelőtt egy zenész nyitott be Juhos Tibor Operaház melletti hangszerüzletébe, hogy eladja a család régi hegedűjét, s annak árából egészítse ki egy új zongora árát. Egy kisebb összegben meg is állapodtak, és a hegedű ott maradt a kereskedőnél, aki nekilátott a hangszer alaposabb vizsgálatához. Eközben vált mind egyértelműbbé, hogy egy nagyon különleges hangszerről van szó, így a becsületes kereskedő visszahívta a tulajdonost, hogy közölje vele feltételezését.

„A hegedűn mindössze egy C A rövidítést találtam. Ez a két betű arra utalt, hogy a hangszer az egri érsekség (Capitulum Agriense) tulajdonában volt” – emlékszik vissza Juhos, aki a nyomon elindulva, levéltári adatok között rá is talált a hangszerre, és beigazolódott a feltételezés: ez egy Stradivarius!

„100 éve nem került elő újonnan Stradivarius a világon. Egy hangszerész csak álmodozik ilyenekről” – mondta Juhos, aki végül összeállította a hegedű teljes történetét.

A hangszert Pyrker János egri érsek hozta Magyarországra 1827 szeptemberében Velencéből három másik, szintén értékes hangszerrel együtt, egy vonósnégyes létrehozására, amikor az érsekség élére nevezték ki. A második világháborút követően az egri templom újjáépítésekor eladták. Új tulajdonosa egy magas rangú egyházi személy lett, aki 10 éves, zenét tanuló lányának vásárolta, és ettől kezdve nem hallottunk róla. Így fordulhatott elő, hogy pár évvel ezelőtt, az unoka már csak mint egy régi hegedűt próbált értékesíteni Juhos Tibornak.

A levéltári nyomozáson túl a hangszerész beszerezte a hivatalos szakvéleményt is, ami végkép igazolta eredetét. Londoni és bécsi szakértői vizsgáltatok után az  Angliában kiállított dokumentum tanúsága szerint a hegedűt 1697-ben Antonio Stradivari műhelyében készítették, és egy, ugyanabban az évben készült Molitor nevű Stradivariushoz hasonlít, amely egy 2010-es aukción 3,6 millió dollárért kelt el. Jelenleg Anne Akiko Meyers amerikai hegedűművész koncertezik vele.

A lelkiismeretes kereskedőnek  a tulajdonos tájékoztatása és a hangszer meghatározása mellett fő szempontja volt az értékesítésnél, hogy a hangszer Magyarországon és magyar kézben maradjon. Belső körökben ekkor már lehetett tudni a Stradivarius létezéséről, de magyar vevőt nem találtak. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ifjú hegedűművészek Szőcs Géza kulturális államtitkárhoz fordultak, hogy segítsen vásárlót találni a hangszer számára. Zelnik István gyűjtő, a Délkelet-ázsiai Aranymúzeum alapítója 2011 novemberében meg is vásárolta az Aranymúzeum számára a hangszert.

„Azok a fiatal művészek kapnak lehetőséget a Stradivarius használatára, akik kiemelkedően teljesítettek az elmúlt években, így öt évre most Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész használhatja a hangszert” – mondta múzeumalapító.

Forrás: ng.24.hu