Harc egy kegyetlen hagyomány ellen
Afrikában, becslések szerint, idáig, mintegy 92 millió lány és asszony nemi szervét csonkították meg. Szenegálban ugyanakkor már több mint ötezer olyan település van, amelyben szakítottak az infibuláció kegyetlen gyakorlatával. A változás azonban még nem ért el minden faluba. Az idősek még ragaszkodnának e hagyományhoz, bár egyre többen szembeszegülnek és nem engedik körülmetélni kislányukat.
Molly Melching, Oumy Sanokho, Alice Werbel
Fotó: anneofcarversville.com
A női nemi szerv megcsonkítása elleni mozgalom olyan családi és etnikai kapcsolatok mentén terjed, amelyek korábban kikényszerítették az alkalmazását. A szokás, amelyről sok afrikai nép azt tartotta, hogy elkerülhetetlen része egy lány életének, kezd visszaszorulni, ha nem is mindenhol olyan sebességgel, mint Szenegálban.
A Tostan csoportnak – amelynek a neve volof nyelven áttörést jelent – komoly hatást sikerült elérnie azzal az oktatási programmal, amely az ősi gyakorlat veszélyére hívja fel a figyelmet. A szervezet így kíván egyetértést teremteni anélkül, hogy barbárként bélyegezné meg a szokást, amire nyugati aktivisták igencsak hajlamosak. A nyugat-afrikai ország parlamentje hivatalosan több mint egy évtizede betiltotta a nők nemi szervének csonkítását, és a kormány is komolyan támogatja a Tostan erőfeszítéseit.
A csoport programját tarka társaság hozta létre: Molly Melching, egy barátságos, fáradhatatlan illinois-i pedagógus, Demba Diawara, egy szenegáli falu nagy tiszteletben álló imámja és Gerry Mackie, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem politikaelmélet professzora.
Gerry Mackie egy szociológiai folyóiratban 1996-ban megjelent cikkében kétségbe vonta, hogy az infibuláció hagyományát a szülők a lányuk iránti szeretetből követik, és a kínai lányokat évszázadokon keresztül megnyomorító lábpólyáláshoz hasonlította ezt a beavatkozást. Beszámolt arról is, hogy Kínában egy generációnyi idő alatt sikerült véget vetni a gyakorlatnak azzal, hogy szülők csoportjai fogadalmat tettek: nem pólyálják be lányaik lábát, és nem engedik a fiaiknak, hogy pólyált lábú lányt vegyenek feleségül.
„Elképedtem. Megvolt a válasz a problémára: kollektív fogadalomra van szükség” – mesélte Melching arról, hogy milyen hatással volt rá Mackie cikke.
A három ember ettől kezdve szorosan együttműködött, és egész közösségeket beszéltek rá arra, hogy hagyjanak fel a csonkítás gyakorlatával.
Bassi Boiro, aki Szenegál nyugat részén egy kis faluban a beavatkozásokat korábban végrehajtotta, elmesélte, hogy mindig hajnalban, a falun kívül, egy szent fa terebélyes lombja alatt végezte a műtétet. „A férfiak nem hallották a lányok sikoltásait. Ami történt, nem tartozott rájuk” – idézte fel az idős nő. Boiro elfogadta a település lakosainak döntését, és ma már őszintén beszél arról, hogy nem is sejtette, milyen kárt okozott tevékenységével: „Nem fogtam fel, hogy mit is csinálok”.
Forrás: MTI–Press/The New York Times
Megvizsgálták a Nagy Sándor apjához kötött sír csontjait
Átfogó elemzéssel próbálták kideríteni, hogy valóban II. Philipposz maradványait őrizte-e a nyughely.
A Magna Carta eredeti példányára bukkantak
A szakértők eddig azt hitték, egy másolatot őriznek a Harvard Law School gyűjteményében.
Miért isznak tojásos kávét a vietnámiak?
Vietnám mindössze 200 év alatt lett kávénagyhatalom, az erőteljes robuszta íze, a lassú főzési módszer és az egyedien elkészített receptek mind hozzájárultak ahhoz, hogy mára speciális kávékultúra alakult ki itt.
A tatárjárás korából származó tömegsírt találtak
A tatárok a gyerekeket és a kutyákat sem kímélték.
Megvizsgálták a skóciai sziget rejtélyes kőköreit
Skye szigetének ősi lakói izgalmas leleteket hagytak maguk után.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
