Harc egy kegyetlen hagyomány ellen

Molly Melching, Oumy Sanokho, Alice Werbel
Fotó: anneofcarversville.com

A női nemi szerv megcsonkítása elleni mozgalom olyan családi és etnikai kapcsolatok mentén terjed, amelyek korábban kikényszerítették az alkalmazását. A szokás, amelyről sok afrikai nép azt tartotta, hogy elkerülhetetlen része egy lány életének, kezd visszaszorulni, ha nem is mindenhol olyan sebességgel, mint Szenegálban.

A Tostan csoportnak – amelynek a neve volof nyelven áttörést jelent – komoly hatást sikerült elérnie azzal az oktatási programmal, amely az ősi gyakorlat veszélyére hívja fel a figyelmet. A szervezet így kíván egyetértést teremteni anélkül, hogy barbárként bélyegezné meg a szokást, amire nyugati aktivisták igencsak hajlamosak. A nyugat-afrikai ország parlamentje hivatalosan több mint egy évtizede betiltotta a nők nemi szervének csonkítását, és a kormány is komolyan támogatja a Tostan erőfeszítéseit.

A csoport programját tarka társaság hozta létre: Molly Melching, egy barátságos, fáradhatatlan illinois-i pedagógus, Demba Diawara, egy szenegáli falu nagy tiszteletben álló imámja és Gerry Mackie, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem politikaelmélet professzora.

Gerry Mackie egy szociológiai folyóiratban 1996-ban megjelent cikkében kétségbe vonta, hogy az infibuláció hagyományát a szülők a lányuk iránti szeretetből követik, és a kínai lányokat évszázadokon keresztül megnyomorító lábpólyáláshoz hasonlította ezt a beavatkozást. Beszámolt arról is, hogy Kínában egy generációnyi idő alatt sikerült véget vetni a gyakorlatnak azzal, hogy szülők csoportjai fogadalmat tettek: nem pólyálják be lányaik lábát, és nem engedik a fiaiknak, hogy pólyált lábú lányt vegyenek feleségül.

„Elképedtem. Megvolt a válasz a problémára: kollektív fogadalomra van szükség” – mesélte Melching arról, hogy milyen hatással volt rá Mackie cikke.

A három ember ettől kezdve szorosan együttműködött, és egész közösségeket beszéltek rá arra, hogy hagyjanak fel a csonkítás gyakorlatával.

Bassi Boiro, aki Szenegál nyugat részén egy kis faluban a beavatkozásokat korábban végrehajtotta, elmesélte, hogy mindig hajnalban, a falun kívül, egy szent fa terebélyes lombja alatt végezte a műtétet. „A férfiak nem hallották a lányok sikoltásait. Ami történt, nem tartozott rájuk” – idézte fel az idős nő. Boiro elfogadta a település lakosainak döntését, és ma már őszintén beszél arról, hogy nem is sejtette, milyen kárt okozott tevékenységével: „Nem fogtam fel, hogy mit is csinálok”.

Forrás: MTI–Press/The New York Times