NG-portré: Lóránt Attila

Az egész történet valójában 2002-ben kezdődött Kelet-Afrikában, majd 2003-ban, egy Ecuadorba vezető repülőút után kezdett igazán kiteljesedni. Attila a fejébe vette, hogy felkutatja és megörökíti a világnak az eltűnőben lévő dél-amerikai indián törzseket és a magas andoki indián kultúrákat.

Ezt a repülőutat 164 újabb követte, a következő három esztendőben szinte folyamatosan az amazóniai országok és Budapest között ingázott.

Persze azért egyszer-kétszer Washingtont is útba ejtette, kezdeményezését ugyanis utóbb felkarolta a National Geographic Society. A társaság gondozásában, „sárga keretes” logóval jelent meg az Indiánok az Amazonas mentén és az Andokban című kötete.

Ezt a munkát az általa alapított, Eltűnő-félben lévő Kultúrák Egyesület keretein belül kezdte, amely azóta több nemzetközi programot is indított annak érdekében, hogy őrizzük meg az emberi kultúra e parányi, de annál értékesebb darabkáit. Attila továbbra sem üldögélt óbudai irodájában, következő nagyobb útja Kongóba vezetett (Mágikus Kongó címmel olvashatják a cikket a magazin 2010. júniusi számában), majd a legendás magyar sivatagkutató, Almásy László nyomait követte a Szaharában (erről az expedícióról a magazin 2009. decemberi számában számol be).

Mindeközben Délkelet-Ázsiában több projekten is dolgozott – amikor beütött a ménkű… Tavaly tavasszal a ki tudja, hol összeszedett régi malária döntötte romba az éves munkatervet. A rejtőző kór szövődményei ledöntötték a lábáról, két hónapig élet és halál között lebegett. Igaz, nincs betegség, ami „jókor jön”, de ez most a lehető legrosszabbkor tört be a fotográfus életébe. Az ázsiai programok félbeszakadtak, ráadásul éppen ekkor nyílt meg New Yorkban, az ENSZ szervezésében egy nagyszabású, és viharos sikert arató fotókiállítása, amit közvetve vagy közvetlenül ötmillió ember láthatott. Miközben ő idehaza lábadozott, a Times Square-en tizenhat óriáskijelzőn két hónapig futott a kiállítás promóciója…

A magazin 2011. decemberi számában a Rénszarvasok népe címmel megjelent cikkben csodálhattuk meg Lóránt Attila lebilincselő fotóit. Vajon honnan jött az ötlet, hogy északi rokonainkról, a köznyelvben lappoknak nevezett nép életébe pillantson be a kamerájával? „Akkori párom Svédországban született. Sokat jártunk arra, és természetesen nem tudtam sokáig megülni a fenekemen. Társam édesapja révén megismerkedhettem egy számi falu vezetőjével, akivel szépen lassan sikerült összebarátkoznunk. Ez azért nem volt egyszerű, mert a számik roppant zárkózott nép, senkit nem engednek közel magukhoz, pláne nem egy fotóst. Mindenki hagyja békén őket, ne szóljanak bele az életükbe, hagyják, hogy kövessék a hagyományaikat… Végül aztán, sok-sok helyszíni beszélgetés, rengeteg idő után kezdtek megbízni bennem, úgyhogy elkészíthettem azokat a képeket, amelyek megmutatják, milyen is a számik valódi élete” – avat be a történet hátterébe a fotográfus.

Attila jelenleg új könyvének anyagát állítja össze, és az NG Társasággal együttműködésben készülő három digitális könyv utómunkáin, valamint a délkelet-ázsiai projektek folytatásán dolgozik. Tervei szerint a számikról szóló cikknek is lesz folytatása, ám a mostani írásnál sokkal szélesebb horizonton. „Ez a cikk a rénszarvasok népéről szól, a sztori észak-európai. Engem viszont egyre jobban érdekel maga a rénszarvas! Az elképzelésem az, hogy Kamcsatkától Mongólián, Szibérián és Lappföldön át egészen Kanadáig megismerjem és végigfotózzam a rénszarvasok csodálatos világát” – mondja Attila, aki szerencsére a súlyos betegség után végre újra jól érzi magát, és a legújabb terv sikere érdekében éppen ezekben a napokban kezdte meg az edzéseket.

Írta: Horváth Árpád
Fényképezte: Lóránt Attila

Attila munkáiból kaphat ízelítőt, ha végiglapozza galériánkat!