Ősi csontok titkai

A régészeti állattan az ásatások során előkerült állatcsontok vizsgálatával foglalkozik. A régészettudománynak e területe rendkívül összetett, hiszen a leletek nemcsak biológiai maradványokként kezelhetők, hanem szociológiai és antropológiai összefüggésben is tanulmányozhatók. „Archaeozoológusként igyekszem általános képet festeni egyes régészeti kultúrákról, illetve arról, hogy a történeti korokban hogyan viszonyultak az emberek az állatokhoz, milyen állatok húsát ették és hogyan éltek együtt velük” – magyarázza Csippán Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetének doktorandusza. Amint a fiatal kutató – aki a disszertációját az EU által támogatott kutatóegyetemi projekt keretében készíti – magyarázza, a régészeti ásatások során talált állatcsontok szinte kizárólag az emberi tevékenység hatására halmozódtak fel, legnagyobb részük, konyhai hulladék, azaz a korabeli húsfogyasztás bizonyítékainak tekinthetők.

Csippán Péter szerint az általa vizsgált történeti korokban szorosabb volt a kapcsolat az ember és a környezetében élő állatok között, sőt szélesebb spektrumot ölelt fel. A háziállatok a húsforrást, a munkaerőt jelenthették a mindennapokban, valamint a közvetlen kapcsolatot a településeket körülvevő természeti környezettel: egyfajta átmenetet képviseltek a vad és a domesztikált világ között.

„Készülő disszertációmban őskori, egészen pontosan késő rézkori települések archaeozoológiai és kulturális ökológiai vizsgálatával foglalkozom. Ez a fajta megközelítés még nemigen terjedt el a hazai kutatásban. Munkám során elsősorban a kapcsolat társadalomtudományi vonatkozásaira koncentrálok” – mondja, majd hozzáteszi: „A dolgot még ugye, az is nehezíti, hogy mindezt elfogyasztott, állati maradványokon keresztül figyelhetem meg, melyek a szemétbe kerültek. Elsősorban tehát az halmozódhatott fel, amit megettek, ráadásul elsősorban háziállatokat. Ez a jelenség pedig máris leszűkíti, például a természeti környezet vizsgálatának lehetőségeit.”

Mindez azonban Csippán Péter kutatásainak csak egyik oldala – a másik a korabeli háztartások rekonstrukciója. „Az általam kutatott késő rézkori társadalmaknál az egykori települések házait nagyon nehézkes régészetileg megfogni, kutatni. A legtöbb esetben ugyanis nem maradtak ránk olyan nyomok, amelyek alapján rekonstruálhatnánk ezeket a házakat, házszerkezeteket, így azt sem tudhatjuk, hogy a településen belül hol állhattak. Tulajdonképpen a valódi merészséget az jelenti a kutatásban, hogy összekössem a házakat-háztartásokat az állatcsontleletekkel, és ez utóbbiak alapján megpróbáljam megmondani, hogy is helyezkedtek el. Minden bizonnyal a módszer fog még vitákat kiváltani, bár a fogadtatása eddig elég kedvező volt”– fejezte be Csippán Péter.

Forrás: ng.24.hu   Fotók: ELTE