A solymászat mint kulturális örökség?
A kulturális kormányzat, 2011 tavaszán a magyar solymászatot és a matyó örökséget terjesztette fel az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) szellemi kulturális örökség listájára.
Gasztonyi Dániel mestersolymász és a Presztizs nevre hallgató szirti sas (Aquila chrysaetos).
Fotó: Ujvári Sándor
A solymászat egy hagyományos vadászati módszer, betanított madarakkal, főként sólymokkal, esetleg héjával és sassal. Az idomítás “fiókákorban” elkezdődik, hogy a kifejlett madár már hűségesen követhesse lovasát, mesterének utasításait. A ragadozómadarak fogyatkozó állománya miatt a régebben sportkén űzött tevékenységet a 20. században sok helyen betiltották.
A matyó népi műveltség összetevői – népművészet, vallási hagyomány, a jeles napok és a rítusok világa, hagyományos kézműves tevékenységek, tánc-, népdal-, népzenei- és szövegfolklór, népnyelv – ma is élő elemei a közösség kultúrájának. A matyó hagyomány nem változatlan örökség, annak tartalmát az itt élők mindig újra fogalmazzák, s az egymást váltó generációk ebből merítenek önazonosságuk megerősítéséhez.
Matyóföld, Borsod megye déli területén fekszik, települései: Mezőkövesd, Tard és Szentistván.
A két magyar felterjesztés a 2012 őszi indonéziai kormányközi bizottsági ülésen kerülhet a listára.
Forrás: MTI/ ng.24.hu