Újraéled az őskor technológiája
Több ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében élt népek technológiáját idézték fel százhalombattai kutatók, amikor bronzkori módszerekkel festett fonalakból szőtt textilekből készítették el az eleink által viselt ruhák korhű másolatait.
A kísérleti régészet az egyik legizgalmasabb tudományág. Lényege, hogy a kutatók a rég letűnt kultúrák mindennapjait, mesterségeit, szokásait, technikai eljárásait felidézve újraalkossa eleink viseleteit, ékszereit, fegyvereit és eszközeit. Százhalombattai régészek ezekkel a módszerekkel kutatják, milyen eljárásokat használhattak a ruhák, szövetek készítéséhez használt fonalak festésére a korabronzkorban azon a tájon élt emberek.
„A fonalfestési kísérletekhez – az eddigi tapasztalatok alapján olyan növényeket gyűjtünk be, amelyek erőteljesebb színt adtak, illetve tartósabbnak bizonyulnak. Ez természetesen csak a színes fonalak és textilek használatakor derül majd ki.
A szövési kísérleteket – őskori szövőszék rekonstrukciókon – már elkezdtük, de eddig még nem saját készítési fonalakat használtunk alapanyagul, hiszen ez nagyon lelassítaná a munkát” – magyarázza Lakatosné Pammer Gabriella, a százhalombattai Matrica Múzeum munkatársa.
A kutatás vezetője elmondta: a terv az, hogy olyan viseleti rekonstrukciót készítsenek, amelynek minden munkafázisát ők maguk, saját kezűleg végzik. Ez voltaképp több őskori – vagy őskor óta létező, akár ma is használatos – kézműves technika megismerésére és elsajátítására ad lehetőséget, mint például a fonás, fonalfestés, szövés, különböző szalagszövési technikák, varrások, minimális szabás, díszítések stb. „Ez a kísérlet nem öncélú. Szeretnénk átadni tapasztalatainkat a nagyközönségnek is. Ezt igen fontosnak tartjuk, hiszen azt látjuk, hogy a mai gyerekek időnként a tűbe sem tudják befűzni a cérnát, a varrás pedig a felnőtteknek is gondot okozhat. Egyre kevesebb az olyan hely, ahol még megmutatják ezt nekik. A természetes színek, a színes fonalakkal való alkotás öröme nagy ösztönző erő lehet” – avat be a kutatás céljaiba Lakatosné Pammer Gabriella.
Amint megtudtuk, a több éves kísérlet-sorozat első évében felkutatták azokat az ismert, és máig festőnövényként számon tartott növényeket, amelyek őshonosak ezen a vidéken, és a bronzkori-vaskori ember is ismerhette, használhatta őket. „A gyűjtő munkában nagy segítségünkre volt dr. Terpó András botanikus professzor és Berzsényi Brigitta archeobotanikus. A növények lelőhelyeinek felkutatása után a kísérletek során igyekeztünk mindig azonos helyről gyűjteni a növényeket. Természetesen nagy figyelmet fordítottunk a természetvédelmi területekre és a védett növényekre, hiszen a bronzkori-vaskori földvár egyes területei az ősi növényzet miatt ma természetvédelmi védettséget élveznek” – tudjuk meg a kutatótól.
A különböző helyszíneken olyan, jól ismert növényeket gyűjtöttek, mint a bodza, a fagyal, a vadrózsa, a kökény, az ostormén bangita, a dió, a cserszömörce, a vadszőlő, a festő pipitér, a csalán, a gyalogbodza, a varjútövis, a földiszeder, a fűz, a tölgy és a fenyő. Ezekből a növényekből készítették el azokat a festőleveket, amelyekkel a régészeti és más történeti forrásokból megismert eljárásokkal előállított fonalakat színezték. A fonalakból Tamaskáné Jakab Margit kéziszövő mester készítette el a korhű szöveteket, s ezekből végül elkészülhettek azok a rekonstruált viseletek, amelyekhez hasonlókat hordhattak a korai bronzkorban (i. e. 3. évezred) a mai Százhalombatta környékén élt emberek. A kész viseleti rekonstrukciók 2001-óta a nagyrévi házban láthatók.
Írta: Horváth Árpád Fotók: Százhalombattai Matrica Múzeum