Szépítkezés az ókorban

Kozmetikumok tárolására használt üvegcsék a késő római korból.

Fotó: antiquities.org

Az Izraeli Régészeti Hatóság honlapján közölt összeállítás kiemeli, az ásatások során nemcsak rengeteg ókori tégely, üvegcse kerül elő, hanem a festékek alapanyagát képező ásványok és egyéb anyagok, valamint a kozmetikumok felvitelére szolgáló eszközök is.

Kezdetben az arckrémek és festékek kultikus célt szolgáltak: az istenszobrok arcát készítették ki velük, igyekezve „életet lehelni” beléjük. A későbbiekben az arcfestés a lakosság körében is elterjedt, nők és férfiak egyaránt alkalmazták mind szépészeti, mind egészségügyi célból.

Egyiptomban és Babilonban sötétvörös festékkel pirosították arcukat. A kozmetikumot növényi olajjal vagy állati eredetű zsiradékkal kevert vörös okkerből készítették. A sumérok a sárga okkert kedvelték. Az arcápolásnak valóságos kultusza volt az ókori Görögországban és a Római Birodalomban, az antik világ asszonyai igen élénk színeket használtak. Ajkukra növényi eredetű vörössel pirosították, szemüket és szemöldöküket pedig koromból vagy antimon-szulfidból nyert festékkel kontúrozták.
A Biblia elítélően említi a szemfestékek használatát, bár nem tudjuk, hogy az Első Templom időszakában (Kr.e. 586-ban rombolták le) milyen szépészeti praktikák voltak népszerűek.

A Második Templom időszakában (Kr.e. 516 – Kr.u. 70) már divat volt az arcfestés. Az ókori “kozmetikai ipar” egyaránt állított elő porokat, krémeket, parfümöket, illatos olajokat. A készítmények igen drágák voltak, ezért kis mennyiségben, parányi tégelyekben árulták őket. A tároló edénykék alabástromból, kőből, üvegből, égetett agyagból, csontból készültek, de Egyiptomban szép számban kerültek elő díszes fajansztégelyek is.

A méhviasszal kevert növényi olajból készített krémekkel az arcbőrt igyekeztek megóvni a perzselő napsugártól, néha illatos gyantát is kevertek bele. A szemfestés egyaránt szolgált mágikus és egészségügyi célokat, hiszen védett a szemfertőzést okozó apró rovaroktól, óvott a vakító napfénytől, és meggátolta a szemhéj kiszáradását. A szemhéjfestéket porrá őrölt, vízzel elegyített ásványokból készítették, néha gyantát is adtak hozzá. Kezdetben a kozmetikumot kagylóban tárolták, később speciális kis tégelyeket gyártottak a szemhéjfestéknek. A sminkkészlethez tartozott a festék felvitelére szolgáló  elefántcsont, bronz vagy üveg pálcika is, aminek egyik vége lapos és széles volt, ezzel vitték fel a festéket, a másik vége  kanálszerű, a kozmetikumok összetevőinek kiemelésére, elegyítésére szolgált. A pálcikát először illatos olajba vagy vízbe mártották, majd a „szemhéjpúderbe”.   

A tégelyekből és applikátorokból való sminkkészletek mellett az ásatások során a legkülönfélébb alakú „festékpaletták” kerültek elő, ezek közül némelyeket növényi motívumok vagy állatfigurák díszítenek. Nagy valószínűséggel az ásványok porrá őrléséhez és elegyítésére szolgáltak.
A Görögországban előkerült festékes tégelyek többsége égetett agyagból készült, fedelükön pedig feltüntették a használati utasítást is. Találtak a régészek kis kerámiadobozkákat, pükszoszokat (pikszisek) is, amelyekben pirosítót és más kozmetikumokat tároltak, de kerültek elő lapos, kerek bronz- és márványtégelyek is.

Forrás: MTI