A táncmulatságok történetéből

Nyitótánc a füredi Anna-bálon                                              Fotó: balatonihirek.hu

A bálozás szokásának gyökerei a francia udvar ünnepségeire vezethetők vissza. Az első báli mulatságnak, Bajor Izabella és VI. Károly házassága alkalmával, 1385 júliusában tartott összejövetel tekinthető, bár többen a barokk fejedelmek ünnepségeiben vélik felfedezni a bálozói jelleget.
Az első datált magyarországi bált 1675-ben rendezték. A kifejezés  az olasz ballo, balare (táncolni) szóból ered, és valószínű francia közvetítéssel került Magyarországra (franciául „bal” jelentése „táncolni”).

A táncmulatság szokásai a történelem során sokat változtak, míg a 19. század elejére fölvette mai formáját.

Medici Katalint az „álorcaviselés” bevezettetése kapcsán emlegetik, s a könnyed lépéseket, és a férfiak örömére, a mély dekoltázsú ruhákat is a franciák királynéja javallotta a 16. században. A tehetős hölgyek hímzett díszruhái, varrógép híján, évekig készültek.
Mária Terézia 1773-as bálrendelete a következőt írta elő: „Ki-ki tisztes és illő álarcot öltsön. Ennélfogva mindazok, kik utálatos… vagy olyan alakot öltenek, mely által testük… vagy egészen el van rejtve vagy teljesen elváltozik, mint szekrények, cukorsüvegek, … vagy denevér, törpe, más, nem különben a taliján színjátszó-házakban szokásos alakok, mint pierottok… policinellek, határozottan eltiltatnak, úgy szintén a papi vagy szerzetesi ruhák használata is.”
Bécs 1800 elejétől adott bálokat, de az első Bécsi Operabált 1935-ben rendezték, előtte  „Bál az Udvari Operában” volt a neve.
Mátyás király is kedvelője volt a táncmulatságoknak, sőt föl is jegyezték, hogy szólótáncot járt az 1470-es bécsi bálon.

A királyi bálokat mímelő főűri estélyekre eleinte csak epekedhetett a köznép. Később azonban maguknak rendeztek táncmulatságokat, melyek gyakran egy-egy szakmához kötődtek, mint például cselédbál, iparosbál, majd később jogászbál, sportegyesületi bál, vagy asszonyi egyletek báljai. Faluhelyen pedig a közelmúltig tartották a földeken dolgozók ünnepét, a hangulatos aratóbálokat.

Az előkelő táncrendezvényeken fontos volt a ruha anyaga és színe. Mást viseltek az elsőbálosok (fehér tüll- vagy muszlin), és mást a másodjára, harmadjára bálozók (pasztellszíneket, de csak, ha még hajadonok voltak). A férjezettek merész színű, mélyen dekoltált ruhában is lejthettek, ám a bálozó korú lánnyal érkező asszonyoknak mértéktartóbb stílusú, sötétebb ruha volt illendő.

Ha egy lány egy szezonban kétszer táncolt francia füzértáncot (kotillon) ugyanazon férfiúval, eljegyzésnek illett következnie, különben a lánynak rossz híre kelt. A férfiak minden lánynak, akivel táncoltak csokrokat adtak, s a legszebbet az kapta, akivel a kotillont eljárták.

A ma járt páros táncok úgy 160 éve váltak ismertté, a párcserés körtáncokat, azóta nem igazán járják, kivéve bálok nyitótáncaként. A mai bálokon táncolhatunk például polkát, foxtrottot, szambát, rock&rollt, és az elmaradhatatlan keringőt, ami általában Johann Strauss Kék Duna keringője. De honnan is a cím? A bajai születésű bécsi Karl Isidor Beck egyik versében a kék Duna felett szálló csalogányokról írt. Olvasta ezt Strauss is, akitől a Bécsi Férfidalárda rendelt egy számot az 1867-es farsangra. A megszülető valcernek a jól csengő Kék Duna keringő címet adta. Dallama megfelelőnek ítéltetett, de a szöveget lecserélték Jozef Weyl rendőr főfelügyelő versére.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án Anna-Krisztina nevű lánya tiszteletére rendezte Szentgyörgyi Horváth Fülöp János, balatonfüredi kúriájában. Anna az első bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki az 1848-49-es szabadságharc altábornagya lett, majd Aradon vértanúként halt meg.

Írta: Csibrányi Zoltán