Szaúdi nők a fátyol mögött

Fotó: ibnlive.in

A meglepetést az okozta, hogy a nő nem engedelmeskedett. Közölte a férfiakkal, hogy nincs joguk zaklatni őt, mobil telefonjával pedig rögzítette a jelenetet, és feltette a YouTube-ra, ahol villámgyorsan elterjedt.

A gyerekét egyedül nevelő, elvált Manal as-Sarifot, a szaúdi olajóriás, az Aramco alkalmazottját tavaly letartóztatták, mert gépkocsit mert vezetni – erről is készült felvétel. Amikor egy emberi jogi fórum szervezői meghívták Oslóba, hogy átvegye az önálló vélemény képviseletéért odaítélt Václav Havel-díjat, a főnökei figyelmeztették, hogy elveszítheti a munkáját, ha elmegy a norvég fővárosba. A nő felmondott, és utazott.

A londoni olimpián két szaúdi nő is indult (Sarah Attar 800 méteres női síkfutás, Wodjan Ali Seraj Abdulrahim Shahrkhani cselgáncs). A Newsweek hírmagazin tudósítója szerint a női sportolók jelenlétéről az állami kézben lévő szaúd-arábiai média említést sem tett, nehogy felháborodást keltsen a konzervatív szaúdiak körében.
A rijádi kormányzat továbbra is ragaszkodik a vahabita iszlám doktrínájához, amely szerint ahogy minden férfi engedelmeskedik Allahnak, ugyanúgy a nők is kötelesek engedelmeskedni a férfiaknak.

A tipikus szaúdi nőnek inkább az az odaadó mohamedán hétgyermekes anya tekinthető, a tudósító is egy ilyen családnál vendégeskedett. A lakás egy magas falakkal körülvett ház emeletén van. A földszinten a férj első felesége lakik nyolc gyerekével. A két nő nem érintkezik egymással, a férj rója a lépcsőket, egyenlő mértékben osztva meg magát közöttük. „Természetes, hogy néha előfordul féltékenység” – ismerte be a második feleség.

Bár Lulu a Szaúd Király Egyetemre járt, nem érdekli más karrier, mint hogy a gyerekeit pontosan olyan életre nevelje, amilyen az övé. Ritkán hagyja el a házat, de mint mondta, ő akar otthon maradni, a férje kiszolgálásának szenteli magát, és annak, hogy a gyerekeiből odaadóan vallásos embereket neveljen. A televízión csak a vallási csatornát nézik, amelynek adásaiban sosem bukkannak fel nők, és szigorú ellenőrzés alatt tartja a család egyetlen számítógépét. Ha el kell mennie otthonról, fekete abaját vesz fel, a fejére is kendőt terít, egy másik kendővel, a nikábbal pedig az arcát takarja el. Szelíden figyelmeztette is az amerikai újságírónőt, hogy az abajája szemérmetlen: keresztbe van vetve a vállán, és az ujján narancssárga-kék csík húzódik végig. „Ez helytelen. A díszítés oda vonzza a férfitekinteteket” – jegyezte meg. 
Miközben társadalmi földindulás söpör végig a Közel-Keleten, a Luluhoz hasonló nők visszahúzódó konzervativizmusukban keresnek menedéket, bár sok szaúdi nő többé nem akar olyan alázatos lenni, mint ő.

Sokan a változások utáni vágyakozásukról beszélnek. A privilegizált helyzetben lévő dolgozó nőktől elszegényedett özvegyeken, törekvő magánegyetemi jogászhallgatókon és a brutális férjüktől menekülő, meggyötört asszonyokon át Abdalláh király lányáig sok mindenki megtalálható közöttük.
A Newsweek munkatársát egy este meghívták, hogy teázzon együtt dolgozó szaúdi nők egy csoportjával. Valamennyien remekül beszéltek angolul, mind a rijádi Szaúd Király Egyetemen végzett, és mindegyiknek tanult anyja volt, aki arra biztatta a lányát, hogy lépjen ki az otthon falai közül, igyekezzen karriert csinálni. Akadt köztük egy rendezvényszervező, általános iskolai igazgatónő, egy kis üzleti vállalkozás tulajdonosa és egy kozmetológia oktató. Valamennyien jártak már Európában, és drága nyugati ruhákat viseltek. Szaúdi mértékkel mérve mindenük megvolt, amire egy nő vágyhat: sofőr, dada, és olyan férj, aki támogatta – vagy legalábbis elfogadta – a karrierjüket. Ezzel együtt nem titkolták, hogy nagyon zavarja őket az, ahogy Szaúd-Arábiában a nők szabadságát korlátozzák, nem különben a mindenütt jelenlevő vallási rendőrség, amely e korlátozások betartására ügyel. „Változásokat akarunk. Magunk akarjuk eldönteni, hogy dolgozzunk-e vagy sem, vezessünk-e vagy sem, fogjunk-e kezet valakivel vagy sem” – mondta a kozmetológus.

A status quo ellen lázadt Maha al-Fozan, a Szultán Herceg Egyetem első nőhallgatóinak egyike. Fozan biztos benne, hogy hamarosan nők is képviselhetik megbízóikat az iszlám jog, a saría alapján eljáró szaúd-arábiai bíróságokon, ezért kész három évet arra áldozni az életéből, hogy felkészüljön erre. Az ügyvédnők ma még a színfalak mögött dolgoznak, bántalmazott és egyéb női megbízók ügyeit készítik elő, amelyeket aztán férfikollégáik visznek a bíróság elé.

Egyre több bántalmazási eset kerül napvilágra, mivel egyre több orvosnő jelenti be ezeket. „Korábban a problémát magánjellegűnek tekintették, abból kiindulva, hogy a nő és a gyerekek jogilag a férj tulajdonát képezik, de már egyre elterjedtebbé válik az a nézet, hogy a családon belüli bántalmazás bűncselekmény” – fedte fel Maha al-Muhíf, a Szaúd-Arábiai Országos Családvédelmi Program Egyesült Államokban tanult ügyvezető igazgatója.

Sokan remélik, hogy a jogaikért küzdő szaúd-arábiai nők egyszer valódi résztvevői lehetnek a nemzetközi játékoknak. Az idén szereplő két atlétanőnek még külön meghívásra volt szüksége a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, mert Szaúd-Arábiában semmilyen kvalifikációs versenyt nem rendeztek nőknek.
A legtöbb lányiskolában a testnevelés tiltott tárgy, és bár néhány nemzetközi iskolában vannak lányokból álló csapatok, a vallási hatóságok sokszor olyankor is leállítják a versenyeiket, amikor a nézők kizárólag nők. A női sportot a legjobb esetben is felesleges időpocsékolásnak, vagy a romlottsághoz vezető útnak tartják, a sportmez pedig szemérmetlen viselet.

A nők nem voltak mindig alávetett helyzetben Arábiában. Mohamed próféta feleségei közül legalább kettő határozott, önálló nő volt. Az első, Hadídzsa, egy nagy és sikeres kereskedelmi vállalkozás tulajdonosa volt (a Dzsiddai Kereskedelmi Kamara női részlege az ő nevét vette fel); a próféta is nála dolgozott kereskedőként, mielőtt Hadídzsa férjéül választotta.
A mai önálló szaúdi nők a régi elődök példáját igyekeznek követni, és a Koránból vett idézetekkel támasztják alá egyenlőségre vonatkozó követeléseiket. Hogy a győzelmük könnyű lesz, azt senki sem gondolja.
Forrás: MTI