Edina, Viktor, Győző2021. február 26., péntek
Kultúra

Ősállatkirakó

National Geographic Magyarország

A magazin 2012. júliusi számában jelent meg rövid tudósítás, egy perm időszaki (kb. 265 millió éves) emlősszerű őshüllőről. A Tiarajudens eccentricus névre „keresztelt” állat hatalmas „kardfogai” ellenére növényevő volt.

Egy korai kapafogú, a Prodeinotherium rekonstrukciója. A genusz egyik típuspéldányának másolata a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárában, jelenleg egy időszaki kiállítás keretében megtekinthető. Az eredeti példány az 1956-os tűzvészben megsemmisült. Fotó: dinos.ru

A feltárások során csupán koponyatöredékek és fogak kerültek elő, mégis rekonstruálni lehetett ezt a furcsa lényt. Sokak fejében megfordulhat a kérdés: Csekély számú maradvány ellenére hogyan lehet „felépíteni” az egykor élt állatot?
A válasz egyszerre bonyolult és egyszerű: egy kirakós játékhoz hasonlóan. Minél több elem van meg, annál pontosabb a kép. Ha pedig nincs elég elem, egyéb információkat kell használnunk. Egy puzzle esetében, ha nem tudjuk beilleszteni a kis darabokat a helyére, segítségül ott a mellékelt teljes kép. Az őslények összerakásakor persze nincs mindig ilyen szerencsénk. Egy már jól ismert ősállatot, néhány maradvány alapján is tudunk rekonstruálni, hisz az adott példányról tudjuk, hogy nézett ki, mekkora volt, mit evett, stb. Egyszerűen be kell azonosítani az előkerült leleteket.

Egy kevésbé ismert vagy eddig ismeretlen állat esetében a módszer lényegében egyezik a fentiekkel, de mivel kevesebb a pontos információnk, ezért mindig a feltételezett állat legközelebbi ismert rokonához próbáljuk hasonlítgatni, legyen az kihalt vagy élő állatfaj. Az előkerült csontvázelemeket (gerinces állatoknál maradva), morfológiájuk és lehetséges funkciójuk alapján rakjuk össze egy testté, szem előtt tartva a már eddig ismert rokonok ugyanazon vázelemeihez képesti hasonlóságokat és különbözőségeket. A hiányzó darabokat, valamint a test egészét, ideértve a kültakarót (bőrt, bundát, tollat, stb.) és ennek színét már részben a fantáziánk alapján rekonstruáljuk, itt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a fantáziánkat kötik a már ismert részletek.
Lássunk néhány konkrét példát! A már említett Tiarajudens esetében nagyon sok olyan rokon ősállat fajt ismerünk, amelyeket az őslénytan már alaposan tanulmányozott. Az állat az emlősszerű őshüllők közé (Therapsida rend) tartozott. Tudjuk azt, hogy a közelebbi rokonok között (Anomodontia alrend) számos olyan akadt, amely a Tiarajudenshez hasonló, kisebb-nagyobb kardfogat viselt. Közöttük egyesek ragadozók, mások növényevők voltak. Ennek, azaz a táplálkozásmódnak az eldöntésében a fogsor hátulsó, leginkább módosult fogai adják a legjobb támpontot. A hús feldarabolása és megrágása egészen más fogkoronát igényel, mint a növényi táplálék megőrlése. A fogazat ilyen specializációja az emlősöknél fejlődött ki igazán, de bizonyos fogmorfológiai módosulásokat már az őshüllőknél, az emlősszerű őshüllőknél (Therapsidáknál) és a dinoszauruszoknál is tapasztalunk.

Most nézzünk meg két olyan érdekes esetet az ősállatok rekonstruálása körében, amelyeknek magyar vonatkozásai is voltak. Kezdetben mindkettőnél kevés maradvány állt rendelkezésre. A hiányos leletekből kellett tudományos feltevéseket kreálni.

Az első eset báró Nopcsa Ferenc paleontológushoz fűződik. 1925-ben tanulmányozott néhány olaszországi, rossz megtartású, a triász időszakból származó őshüllő csontot. Koponya, állkapocs, fog nem állt rendelkezésére, csak töredékes medencecsont, bordák, csigolyák és ujjpercek. Ezen vázelemek alapos összehasonlító elemzésével azonban, zseniális módon megsejtette, hogy egy addig ismeretlen őshüllő nemről (genuszról) van szó, és még az új genusz állatrendszertani helyét is helyesen „jósolta” meg, amit a később előkerült teljesebb, már koponyát is tartalmazó csontváz leletek igazoltak. Hüllők esetében, a rendszertani besorolás alapvetően a koponya szerkezete alapján történik.

 

Egy mai közönséges tapír (Tapirus terrestris) koponyája és egy 4 millió éves pliocén őstapír (Tapirus arvernensis) foga. A mai tapír koponyája alulról van fotózva, a bal fogsor (a képen felül) utolsó őrlőfoga mellett látható a kihalt őstapír ugyanolyan helyzetű foga.                                                                                                  Fotó: Gasparik Mihály

 

Ugyanazon őstapír fog összehasonlítva egy kapafogú őselefánt (Deinotherium) felső hátulsó őrlőfogával. A méretet leszámítva nagyon nagy a hasonlóság. Kopott fogak esetében ráadásul ez a hasonlóság csak nőhet.  Fotó: Gasparik Mihály

A másik esetben, egész sor tudományos metamorfózison ment át egy ősállat. A Kárpát-medence területén, a miocén korban (kb. 17-5 millió éve) élt ősormányos (emlős) egyik típuspéldánya, a ma Salgótarjánhoz tartozó Kotyháza széntelepes rétegeiből került elő. Éhik Gyula zoológus írta le 1930-ban. Ezek az állatok, a kapafogú őselefántok (Deinotheriidae család) az ormányosok (Proboscidea) rendjének egy teljesen különálló fejlődési ágát képviselték. Az első leletek Németországból és Franciaországból kerültek elő a 18. század végén, majd nagyobb számban az 1800-as évek első felében. Az őrlőfogak kísértetiesen hasonlítottak egyes, ma is élő emlősök fogához, a legjobban a tapírok és a tengeri tehenek őrlőfogaihoz, bár ezeknél jóval nagyobbak voltak.

Nem csoda tehát, hogy egészen addig, amíg aránylag teljes csontvázak nem kerültek elő, még a legnevesebb kutatók is hibásan sorolták be ezeket az őslényeket, az ismert állatok rendszerébe. Maga Georges Cuvier francia zoológus is óriás őstapírként írta le ezt az egykor élt ősemlőst, később pedig, az agyarak előkerülése után, sok kutató a rozmárokkal és a szirénekkel „házasította össze” a kapafogúakat.

Az őslénytani fantáziálgatások akkor sem értek teljesen véget, amikor már számos lelet ismert volt, amikor már tudták, hogy a mai elefántok nagyon távoli, kihalt rokonaival állunk szemben. Kezdetben ugyanis rosszul rekonstruálták az agyarakat, fölfelé ívelőnek gondolták (a mai elefántokhoz hasonlóan), később aztán kiderült, hogy ezek lefelé görbültek – innen ered a „kapafogú” elnevezés is. 

Végeredményben mindkettő „sikertörténet”, ugyanis az újabb őslénytani ismeretek bebizonyították illetve korrigálták a korabeli feltevéseket.

Írta: Gasparik Mihály főmuzeológus
Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tár

Hozzászólások

Kihalt lúdfajt azonosítottak egy 4600 éves egyiptomi falfestményen

Kihalt lúdfajt azonosítottak egy 4600 éves egyiptomi falfestményen

A madár egy ma élő fajra is hasonlít kissé, ám mégsem lehet vele összetéveszteni.

Hatalmas kenguru látható Ausztrália legősibb sziklarajzán

Hatalmas kenguru látható Ausztrália legősibb sziklarajzán

A kutatók ősi darázsfészkek elemzésével tudták meghatározni az alkotás korát.

Szép magyar várak – Simontornya, a tolnai erődítmény

Szép magyar várak – Simontornya, a tolnai erődítmény

Az 1200-as évek végén, az eredetileg mocsaras-vizes terület egy szigetére építtette a Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró azt a tornyot, amiről a városka is kapta a nevét.

Részleteiben megcsodálhatjuk a bayeux-i falikárpitot

Részleteiben megcsodálhatjuk a bayeux-i falikárpitot

A falikárpit közel 70 méter hosszú, 0,7 méter széles

Csak pár száz éves a jégkorinak hitt ló csontváza

Csak pár száz éves a jégkorinak hitt ló csontváza

Az állat csontváza egy családi ház kertjében került elő, a felfedezés lázba hozta a szakértőket.

National Geographic 2021. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket