Tetrapodák mozgékony gerincoszlopa

Ichthyostega

Brit és svéd kutatók, valamint a grenoble-i Európai Szinkrotronsugárzási Központ (ESRF) tudósai tanulmányukat a Nature tudományos folyóiratban jelentették meg.
A tetrapodák négylábú állatok, közéjük tartoznak a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök. Körülbelül 400 millió évvel ezelőtt azonban a korai tetrapodák voltak az első gerincesek, akik a sekély vízben mind a négy végtagjukat használták. Hogy ez miként történhetett meg, és hogyan költöztek a négylábúak a szárazföldre, immár másfél évszázada tudományos viták tárgyát képezi – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon és a BBC hírei között.

A tudósok három korai gerinces faj – az Ichthyostega, Acanthostega és a Pederpes 360 millió éves fosszíliáit vizsgálták a nagy energiájú röntgensugarak segítségével.

Míg a modern négylábúak esetében a csigolyák egyetlen csontból állnak, a korai tetrapodáké összetett képződmény volt. „A paleontológusok több mint száz éven át úgy vélték, hogy a csigolyák mindegyike három egységből állt: egy csont elől, egy felül, egy páros pedig hátul helyezkedett el” – magyarázta Stephanie Pierce, a tanulmány vezető szerzője.

Mint kifejtette, a kőzetekbe ágyazott fosszilizálódott csontok oly tömörek, hogy elnyelik a röntgensugarak nagy részét. Nem így a szinkrotron nagy energiájú röntgensugarait, melyek felfedték az üledékes kőzetekbe zárt maradványok legapróbb titkait is, lehetővé téve háromdimenziós rekonstruálásukat. Így derült ki, hogy a gerincoszlop elsőnek hitt csontja, az intercentrum, a valóságban a „füzér” végén helyezkedik el.

„Megismerve, hogy hogyan illeszkedtek egymáshoz a csontok, láthatjuk, hogy mennyire volt mozgékony az első tetrapodák gerincoszlopa, és hogyan helyezték át az erőt egyik végtagról a másikra a szárazföldi lét kezdeti időszakában” – mutatott rá Stephanie Pierce, aki szerint a vizsgálatok révén többet megtudhatunk arról, hogy miként fejlődött ki a modern gerincoszlop.

Forrás: MTI