Csúcstechnológia hamisítók ellen
A műtárgypiacon a mai napig szép számban lehet találni – a szakavatott szemet is megtévesztő – hamisítványokat. A komplex, csúcstechnológiai eljárások azonban könnyen leleplezik a csalókat.
Végvári Zsófia, a Festményvizsgálati Labor vezetője egy 1880-as években készült Munkácsy Mihály-képet vizsgál sztereó mikroszkóppal A 2008 óta működő laborban multisprektumú fotográfiai vizsgálatot, roncsolásmentes és roncsolásos anyagvizsgálatokat végeznek. A sztereó mikroszkopós felületelemzés során kiderül a festék szilárdsága vagy épp frissessége, valamint láthatóvá válik az esetlegesen használt mesterséges öregítés és utólagos szignálás is.
Fotó: Bruzák Noémi/MTI
A német származású Wolfgang Beltracchi (2011-ben 6 év börtönbüntetésre ítélte a kölni bíróság) modern klasszikusok festményeit hamisította, mint például Max Pechstein, André Derain, Kees van Dongen, Max Ernst, Heinrich Campendonk. Társaival együtt az aukciós házak és galériák bizalmát hosszú évek alatt úgy nyerték el, hogy időnként valódi képet is eladtak vagy vásároltak. A csalás annyira jól sikerült, hogy a hamisított képeket a szakértők eredetinek minősítették, sőt az egyik Campendonk hamisítványt a művész egyik kiemelkedő életmű darabjának titulálták.
Beltracchi és társai bukását egy rosszul címkézett holland festék okozta, ami nagyon kis mennyiségben titánfehéret tartalmazott. Ez a szín, amit egy Campendonk hamisítványnál alkalmazott, nem volt használatos abban a korban, amikor a kép eredetileg készülhetett volna. Beltracchi a második világháború óta a német műkincspiac egyik legnagyobb botrányát okozta. A természettudományos vizsgálatok alkalmazásával ez a csalás az elején kideríthető lett volna.
Végvári Zsófia az 1880-as években készült Munkácsy Mihály-képet vizsgálja UV-fényben.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
A természettudományos módszereken alapuló vizsgálati eljárás segítségével megállapítható, hogy az adott műtárgy valóban a szerzőként feltüntetett művész életében készült, vagy nem.
A festményvizsgálat teljesen egzakt és objektív módszerekkel deríti fel a műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságait, a vásznat, fatáblát és a festéket, hiszen ezek a komponensek adják a festményt magát. A szem becsapható, a műszer nem! Az anyaghasználat korszakonként változó, de a vizsgált periódus alatt szinte teljesen egységes képet mutat az adott paletta, vagyis a felhasznált festékek teljes skálája. A természettudományos vizsgálat egy mű keletkezési idejét 5-10 év pontossággal képes behatárolni.
Forrás: MTI/ ng.24.hu