Seregélyesi leletek

Réti-földek lelőhelyen előkerült Árpád-kori edényégető kemence rostája felülnézetből.

Fotó: Szent István Király Múzeum.

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum régészeinek irányításával zajló munkák során értékes leletanyagok kerültek elő az őskortól egészen a legújabb korig. Hable Tibor ásatásvezető régész, múzeumigazgató-helyettes elmondta, hogy a korábban elvégzett próbaásatások alapján, a nyomvonalon négy nagyobb lelőhely volt valószínűsíthető, közülük három bizonyult értékelhetőnek.

A feltárási eredmények szerint Seregélyes északnyugati előtere már a középső neolitikum időszakában lakott volt, és az őskor további periódusaiban is településként, illetve részben temetőként funkcionált. A kései vaskor és római kori népesség falusias telepnyomai elsősorban a mélyebben fekvő, egykor természetes vízfolyásokhoz közeli területeken jelentek meg. Seregélyestől délre terülhetett el egy nagyobb kiterjedésű, 11–14. századi (Árpád-kori) falu és itt lehetett a középső és kései avar népesség rendszeres temetkezési helye.

A 392. számú gödörből egészben előkerült késő bronzkori, Urnamezős-kultúrájú, hasvonalán bütykökkel díszített edény.

Fotó: Szent István Király Múzeum

A Rác-völgyi dűlőben három korszakba sorolható leletek kerültek elő: a terület közepén a középső neolitikum házai és gödrei, mellettük kétoldalt késő bronzkori, urnamezős-kultúrájú telepet és urnatemetőt tártak fel. A felületet kettészelő dűlőút mellett késő vaskori (kelta) házmaradványokat és gödröket találtak.

A Réti-földek esetében avar-kori temetőt, valamint Árpád-kori teleprészleteket tártak fel. Utóbbiaknál kerámiák, épületek, vermek és árokrendszerek kerültek elő, továbbá egy viszonylag jó állapotban megmaradt edényégető kemence és egy Árpád-kori kút.

Réti-földek lelőhely 720. azonosítójú avar kori sírja, melyben a halott koponyáját a későbbi sírrablók elmozdították.

Fotó: Szent István Király Múzeum

Belmajorban nyolc eltérő méretű, földbe mélyített római-kori házat bontottak ki, előkerültek kerámia edény-töredékek, sőt egy vízelvezető árok is.

A régészek hat lelőhelyen, összesen mintegy másfélezer munkaórát dolgoztak. Több mint hetvenezer négyzetméteren találtak a múltból ránk maradt emlékeket, s amint a feltárás hivatalos jelentéséből kiderül 2223 „egyedileg azonosítható stratigráfiai (rétegtani) egységet” dokumentáltak. Ezek legnagyobb része a régi településekhez, lakhelyekhez tartozó árkok, cölöplyukak, gödrök és kemencék nyomai voltak, de találtak például késő vaskori kelta házhelyet, ismeretlen korú csontvázas sírt, valamint kerámia edénymaradványokat is.

A terepi feltáró munkát Prander Péter, Dávid Áron, Szücsi Frigyes, Savanyú Bálint, Kondé Zsófia (régészek) és Pokrovenszki Krisztián (geo-informatikus) irányították.

Forrás: ng.24.hu / MTI