Több mint gagyogás!

Fotó: Newcastle University

A gyermekkori nyelvi fejlődéssel foglalkozó kutató szerint a két és három év közöttiek a vártnál sokkal hamarabb kezdik el használni a nyelvtant.
Ötven franciául beszélő, 23-37 hónapos gyermeket figyeltek meg, akiknek több tízezer megszólalását jegyezték fel, fejlett hangrögzítési technikát alkalmazva. A rendkívül érzékeny mikrofonokat, a gyerekekhez közel helyezték el, hogy a lehető legpontosabban rögzíteni tudják a hangokat. Éveken át aprólékos munkával elemezték a felvételek minden percét: a gyerekek hangjait és a kontextust is.

Dye, aki kutatását az amerikai Cornell Egyetemen végezte, felfedezte, hogy a kisgyerekek a vártnál sokkal hamarabb kezdenek el használni rövid szavakat, melyek a mondatok vázát adják, mint például az „a”, „az”, „egy”, „van”, „tud”.

Megfigyeltek egy tisztán kivehető, de korábban nem észlelt hangmotívumot és röviden kifújt levegőt, melyek következetesen a grammatikai kapcsolóelemek helyén jelentek meg, sok gyerek megszólalásában.

Dye elmondása szerint: „A vizsgált kisgyermekek közül sokan egy rövid hangot adtak ki, esetleg szünetet tartottak, pontosan ott, ahol egyébként, nyelvtani kapcsolóelem hangzana el.”

„Az a tény, hogy ezt a hangot mindig a megfelelő helyen alkalmazták a mondatban, arra enged következtetni, hogy ezek a kisgyerekek valamelyest tudatában vannak a grammatikai kapcsolóelemek használatával. Sokkal kifinomultabb nyelvtani kompetenciával rendelkeznek, mint amit valaha is feltételeztünk. Bár a kisgyerekeket itt a francia nyelv elsajátítása közben vizsgáltuk, eredményeink várhatóan más nyelvekre is kiterjednek. Azt hiszem, egy kicsit lebecsültük ezeket a kicsiket – sokkal többre képesek, mint képzeltük volna” – hangsúlyozta a kutatás vezetője.

A nyelvi fejlődés szakemberei között évtizedekig uralkodott a nézet, miszerint a gyermekek a nyelvi fejlődés korai szakaszán csak olyan szókombinációkat alkotnak, amelyek nem tartalmaznak grammatikai kapcsolóelemeket. E nézet szerint a gyerekek aztán egy „ebihalból béka” típusú átalakuláson mennek át, és egy ismeretlen mechanizmus során, elkezdik beépíteni a nyelvtant a beszédbe. Dye eredményei rácáfolnak e régi nézetre.

„A kutatás rávilágít a gyermek fejlődésének egy nagyon fontos szakaszára. A nyelv azon fontos dolgok egyike, amelyek emberré tesznek bennünket, és minél jobban megértjük az elsajátítás folyamatát, annál inkább rájövünk, hogy milyen csodálatosak a gyerekek” – mondja Dye.

A kutatás eredményei a beszédtanulási nehézségekkel küszködő a gyerekeknek is nyújthat segítséget. Ha egy gyerek nem tanul meg rendesen beszélni, az súlyos problémákhoz vezethet az életének későbbi szakaszában. A szakember szerint: „Minél hamarabb megértjük, hogy mi a „normális” egy nyelv elsajátításában, annál hamarabb lehet lépéseket tenni a problémával küzdő gyerekek megsegítése érdekében.”

Forrás: sciencedaily