Ősi, tehén méretű bütykösgyík

Illusztráció: Marc Boulay/ Society of Vertebrate Paleontology

Még paleontológus szemmel nézve is szokatlanul néz ki ez az újonnan felfedezett hüllő, az ősi Föld szinte üres sivatagának száműzöttje. A tehén nagyságú állat – amit a pofáját borító, bugyogó olajra emlékeztető kinövések miatt bunostegosnak vagy bütykösnek hívnak – 260 millió évvel ezelőtt uralkodott az egyetlen kontinens kietlen területén.

A mai Niger északi részén elterülő sivatagban találták meg a gyík koponyájának maradványát, minek alapján kiderült, hogy a pareiasaurusok nemébe tartozó, Perm időszakbeli növényevő állatról van szó. A legtöbb pareiasaurusnak voltak a koponyából kiálló bütykei, de a bunostegos gumós kinövései még az ilyen fajtájú állatok között is szokatlan, mivel ezek az eddig látott legnagyobbak.

„Képzeljenek el egy tehén nagyságú, növényevő hüllőt bütykös koponyával és csontpáncéllal a hátán” – magyarázta Linda Tsuji, a Washington Egyetem munkatársa.
A tudósok rájöttek arra, hogy a bütykös gyík sokkal közelebb állt azokhoz a primitív gyíkfélékhez, amelyektől évmilliókkal korábban elszakadt, mint kortársaihoz. Ez alátámasztja a kutatók azon hipotézisét, mely szerint a Pangea középső területe olyan sivatag volt, amelynek puszta elérhetetlensége tartotta elzárva az ökoszisztémáját a kontinens többi részétől. Kevés állat merészkedett erre a területre, az itt élők pedig csak ritkán mentek el innen.

„Niger helyi, négylábú élővilága is alátámasztja azon elméletet, miszerint Közép-Pangea a késő Perm időszakban sivatagos jellege miatt bioföldrajzi szempontból el volt zárva a szuperkontinens többi részétől” – írták tudósok a Journal of Vertebrate Paleontology című, gerincesekkel foglalkozó paleontológiai lapban.

A bütykök a gyík fején nagy valószínűséggel pikkelyes bőrrel borított csontok voltak, hasonlók a mai zsiráf fején található, szarvszerű képződményhez, de arra még nem találtak magyarázatot a tudósok, hogy mi célt szolgáltak ezek a dudorok. Fegyverként való használat helyett a szarvak inkább abban segíthették az állatokat, hogy azonosítsák egymást, elkerülve ezáltal a hüllők közötti téves egyedfelismerés okozta kínos szituációkat a sivatagban – mondták a kutatók a BBC Newsnak.

A furcsa kinézetű állat – kortársainak nagy részével együtt – körülbelül 248 millió évvel ezelőtt halt ki, amikor is egy ma ismeretlen esemény, valószínűleg egy aszteroida becsapódása kiirtotta az ősi állatbirodalmat. A gyíklelet a tudósok szerint segíthet abban, hogy pontosabb képet alakítsunk ki a korábbi világról.

„A Perm korból származó lenyomatok értelmezéséhez rendkívül fontosak az ezen a kevésbé ismert területen folyó kutatások” – állítja Gabe Bever paleontológus, majd hozzáteszi: „A Perm korszakról és a végén bekövetkezett tömeges kihalásról szerzett ismereteink, nagyban függnek a lenyűgözően bizarr bunostegoshoz hasonló fosszíliák felfedezésétől.”

Forrás:csmonitor.com