Miért is szeretjük a szomorú zenét?

Fotó: dreamstime

Egy 2008-as tanulmány már bebizonyította, hogy egy zeneművet moll hangnemben szomorúbbnak halljuk, mint dúrban, ennek ellenére az emberek az előbbit szeretik jobban.

A Tokiói Művészeti Egyetem egy kutatócsoportja  nekilátott, hogy megfejtse, miért is élvezzük, ha kisírhatjuk szemünket egy bús dal hallatán. Ez nem szimpla mazochista hajlam. Tudjuk, hogy a dal szomorúságot hivatott érzékeltetni, de a végén inkább pozitív vagy ambivalens érzelmeket ébreszt bennünk.

Egy 44 fővel végzett felmérésben a résztvevők három kevésbé ismert klasszikus zenei mű közül egyet meghallgattak dúr és moll hangnemben is.  A kutatók megkérték őket, hogy írják le, milyen érzéseket keltett bennük a zene, valamint azt, hogy szerintük mások hogyan reagálnának ugyanarra a dalra. A szomorú zenét (moll hangnemben) tragikusként jellemezték, de nem érezték magukat olyan rosszul, mint ahogy szerintük másokra hatna a zene.

A kutatók véleménye szerint: „A szomorú zenét hallgatók mások reakciójával kapcsolatos megítélésükhöz képest kevésbé érezték magukat borúlátónak, boldogtalannak, inkább elbűvöltnek, értékesnek, szerelmesnek, vidámnak, elevennek, sőt még a táncolni is volt kedvük.

Ennek egyik oka az lehet, hogy számítunk a szomorúságra, ezért megelégedéssel tölt el bennünket, amikor az érzés valóban megérkezik, ezt a jelenséget „édes várakozásnak” nevezik a szakértők.

„Még ha zenehallgatás közben tapasztalunk is negatív érzelmeket, az édes várakozás beteljesedése lehetővé teheti számukra, hogy pozitív érzelmek is szülessenek. Bár magát a zenét szomorúnak ítélik meg, a negatív érzelmek csak részben vannak jelen a hallgatókban, mivel hajlamosak vagyunk ambivalens érzéseket egyidejűleg tapasztalni a kognitív értékelésünk keltette elégedettség jelenléte miatt” – vonja le a következtetést a tanulmány.

Az is közrejátszhat, hogy a szomorúság, amelyet ilyen esetben érzünk, nem egy valós szomorú helyzet közvetlen eredményeként születik. Miközben valaki mást hallgatunk szomorúságról énekelni, a bennünk keltett negatív érzelem nem zavarják meg mélyen saját érzéseinket. Ezt a bánatot csak másodkézből tapasztaljuk.

Forrás: Popular Science