Békés ősközösség?
A Science magazin 2013. július 19-i számában az tucsoni Arizona Egyetem és a Turkuban működő, Åbo Akademi, svéd oktatási nyelvű egyetem kutatói publikáltak egy tanulmányt, ami szerint a korai társadalmakban nem háborúztak.
Fotó: Douglas P. Fry
A felvonultatott bizonyítékok szerint a korai közösségekben a gyilkosságok főként személyes indítékúak voltak, s nincsenek szervezett csoportok konfliktusaira, azaz háborúra utaló jelek. A kutatás eredményei ellentmondanak az olyan népszerű nézeteknek, melyek szerint már a korai közösségek is háborúztak egymással.
Az arizonai egyetem munkatársa, Douglas Fry és a finnországi egyetemről, Patrik Söderberg 148 halálos kimenetelű incidenst elemzett a véletlenszerűen kiválasztott vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzsi közösségben. Az eredmények azt mutatták, hogy a halálesetek túlnyomó többsége személyes okok miatt következett be. A gyilkosok s áldozatok 85 százaléka tartozott ugyanabba a közösségbe. Az eredmények szerint az eseteknek megközelítőleg kétharmada családi viszály miatt következett be, de lehetett baleset vagy a csoport által büntetésként megítélt kivégzés.
A kutatók nem találtak speciális fegyverekkel okozott halálos sérüléseket a csontvázakon. A települések építésekor nem volt szempont, hogy jól védhető legyen, az őskori csontvázakon található sérülés nyomai nem csoportos konfliktusra utalnak.
A tanulmány szerzői úgy vélik, ezek a leletek megingatják azt az elképzelést, mely szerint a korai társadalmakra az állandó fosztogatás, vagy más csoportok megtámadása lett volna jellemző. Megkérdőjeleződik az az elmélet is, hogy a „háború a vérünkben van”, ahogy azt a múltban sok szakember gondolta. A kutatók arra felhívják a figyelmet, hogy még további kutatásokra van szükség, mielőtt véglegesen megállapítanánk, hogy a mintául vett vadászó-gyűjtögető törzsek valóban pontosan reprezentálják a korai emberi közösségek viselkedését.
Forrás: Popular Archeology