Földrajzi magasság és hangképzés

Térkép: Caleb Everett, University of Miami NAGYÍTÁS

A Miami Egyetem antropológusa, Caleb Everett antropológiai nyelvész kutatásaiból kiderül, hogy a hegyvidéken beszélt nyelvek jellemző hangjai a nagy nyomatékkal kiejtett mássalhangzók (ejektívák). A vizsgálatokból kiderült, hogy a földrajzi magassággal együtt emelkedik a valószínűsége az ejektívákat tartalmazó nyelveknek is.

„Az ejektíveket nagy levegő kiáramlásával a garatban képzik – magyarázza Everett. Mivel a magasság növekedésével csökken a légnyomás és kevesebb megerőltetés kell a nem túl sűrű levegő tömörítéséhez, lehetségesnek vélem, hogy magasabb területeken könnyebb kiadni ezeket a hangokat, melyek kiejtése leginkább egy erős, hirtelen, a szájpadlás hátsó felén képzett k hangra emlékeztet. Sok ilyen hang hallható például a guatemalai fennsíkon élő quiché indiánok nyelvében.”

A vizsgálat elkészítéséhez Everett a világ hétezer nyelvéből hatszázat elemzett. Közülük kilencvenkettő tartalmazott ejektívákat. A kutatáshoz felhasználta a nyelvek szerkezetének világtérképét (WALS) – a hangok legátfogóbb nyelvészeti tanulmányát –, majd importálta a nyelvek koordinátáit a Google Earth és az ArcGIS v. 10.0 földrajz szoftvereibe. A hangrendszerek helyszíneit ezután a világtérképre helyezte. Everett felfedezte, hogy a hat legjelentősebb, emberlakta hegyvidék közül ötben előfordulnak a nagy nyomatékkal ejtett mássalhangzók. Az egyetlen terület, ahol nincsenek ejektívet tartalmazó nyelvek, a Tibeti-fennsík és környezete. Valószínű, hogy az itt élő emberek nagyon sajátosan alkalmazkodtak a magas területhez, ami talán magyarázatként szolgálhat a jelenségre.

Forrás: PopularArcheology