Dinosaurus hortensis avagy a kerti dinoszaurusz

Senki ne keressen rá a fenti fajnévre, se az utána lévő „tudományos” definícióra! Nincs értelme keresni sem az Interneten, sem őslénytani folyóiratokban vagy könyvekben! Csak egy tréfásnak szánt bevezetője egy rövid cikknek, ami a Magyar Természettudományi Múzeum kertjében látható, életnagyságú őslény szobrok mutat be néhányat.

A jurában élt ragadozó Dilophosaurus egy növényevő kortársa, a Scelidosaurus fölé hajol vérszomjasan. A Dilophosaurus akár 7 méter hosszúra is megnőhetett, korának félelmetes ragadozója volt. Nevét („két redős gyík”) a koponyáján viselt kettős csonttarajról kapta.

Hogy miért írok következetesen őslény és nem dinoszaurusz szobrokat? Azért, mert van egy kivétel közöttük, amiről lesz is szó az alábbiakban.
Kezdjük ott, hogy a bevezetőben már említést tettem a „kerti dinoszauruszok” változatosságáról. Nos, a szobrok között járva valóban azt láthatjuk, hogy vannak közöttük a jura és a kréta időszakban élt dinoszauruszok is. Nem csak különböző földtörténeti korokat képviselnek azonban, hanem különféle földrészeket is, habár nagyjából úgy vannak elhelyezve, hogy az azonos korban és azonos földrészen élt állatok egymáshoz közel legyenek. 

A Dilophosurus és Scelidosaurus mögött egy észak-amerikai kréta időszaki életkép elevenedik meg a fák lombjától kissé eltakartan: egy Deinonychus támad meg egy nála nagyobb testű Tenontosaurus-t.

A fenti vadászjelenetek valóban lejátszódhattak a múltban annyi különbséggel, hogy a Deinonychus valószínűleg legtöbbször inkább falkában vadászott. Ez a ragadozó dinoszaurusz sok szempontból fejlettebb volt elődeinél. Többek között gyorsabb futásra és nagy valószínűséggel jobb „gondolkodásra” volt képes. Egy kis túlzással egyébként akár azt is állíthatnánk, hogy szinte majdnem kész madár volt. A kutatók nagy része ma meg is egyezik abban, hogy a Dromaeosauridae család (ahova a Deinonychus is tartozik) rendszertanilag egészen közeli rokonságban állt azokkal a dinoszauruszokkal, amiket már madaraknak nevezünk!

Carnotaurus feje látható a Dimetrodon háti taraja mögött.

A Deinonychus-szal közel egy időben, de más kontinensen élt a bizarr megjelenésű Carnotaurus, ami Dél-Amerika (Patagónia) egyik csúcsragadozója volt. A Dinokertben közvetlenül mellette láthatjuk a „kakukktojást”, azt az őshüllőt, amit nagyon sokan összekevernek a dinoszauruszokkal, holott egészen más csoportba, az emlősszerű őshüllők közé tartozik. Ez az állat a Dimetrodon, ami ugyan szintén csúcsragadozója volt korának, de ez a kor jóval a dinoszauruszok előtt volt, a perm időszakban. A dinoszauruszok mellesleg éppen a Dimetrodonok és nagyon sok egyéb csoport perm végi, mintegy 250 millió évvel ezelőtti kihalásának köszönhették térhódításukat.

A Dimetrodon – látványos háti „vitorlájának” köszönhetően – már régóta kedvenc eleme a különféle őslénytani kiállításoknak. Az 1930-as években például, a Múzeum akkori földtörténeti kiállításához Szilágyi Margit szobrászművész készítette el egy sor ősállat rekonstrukcióját, köztük a Dimetrodon-ét is.

Írta:Gasparik Mihály

Fényképezte: Lantai-Csont Gergely