Több virágos növény, kevesebb ősemlős

Százmillió évvel ezelőtt, a krétakor közepén robbanásszerű növekedésnek indultak a virágosnövény-fajok, ami a táplálékforrás bővülésével előidézhette volna az ősemlősök hasonló evolúciós fejlődését is.
Fotó: dreamstime
Egy új kutatás szerint épp ellenkező folyamat zajlott le: a korai emlősök faji sokfélesége meglepő módon zsugorodott abban az időszakban. A brit tudományos akadémia biológiai szaklapjában ismertetett álláspont az utóbbi harminc évben összegyűjtött emlősfosszíliák elemzésén alapul.
Növénykövületekből már korábban is tudott volt, hogy sokféle zárvatermő létezett a 146 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt lezárult krétaidőszak közepén. A tudósok ésszerűnek vélték, hogy hasonló ugrás következett be a korai emlősök fejlődésében is, hiszen a megjelenő növényfajok és a nyomukban elterjedő rovarok elméletileg új, a korábbinál bőségesebb táplálékforrást és természetes élőhelyet kínáltak nekik. Ezzel szemben a kutatók azt találták, hogy az emlősök sokféleségében rendhagyó mértékű visszaesés következett be.
“Csak a krétakor végén, közel a dinoszauruszok kipusztulásának idejéhez, tapasztalhatjuk az emlősök változatosságának újbóli felfutását és az első, tisztán növényevő emlősök felbukkanását” – magyarázta a kutatók egyike, David Grossnickle a Chicago Egyetem doktorandusz hallgatója.
A maga nemében egyedülálló, az emlősök alaktani, rendszertani evolúcióját és táplálkozási szokásait egyaránt nyomon követő paleontológiai tanulmány szerint az emlősök közül elsősorban a kistermetű, rovarevő állatfajok maradtak fenn.
Forrás: MTI