Történelmi párhuzamok a művész szemével
Emlékezet és látvány címmel rendeztek kiállítást a Nemzeti Múzeumban, a Magyar–Olasz Kulturális Évad keretében. A tárlaton Silvio Monti olasz képzőművész vall művei révén az olasz–magyar történelmi kapcsolatokról.
2013-ban Olaszország és Magyarország is kulturális évadot rendez, ennek előkészítése során a Külügyminisztérium fölkérte a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy vegyen részt a programkínálat bővítésében. Az együttműködés tervezésekor az a gondolat fogalmazódott meg, hogy egy olyan neves, kortárs olasz képzőművész munkái jelenjenek meg a múzeum történeti kiállító terében, akinek a munkái kapcsolódnak a magyar és az olasz múlt egyik legizgalmasabb fejezetéhez, a 19. századi közös szabadságtörekvésekhez. A választás Silvio Monti, varesei művészre esett.
A 2014. január 12-ig megtekinthető tárlatot – amelynek kurátora Simonffy Márta – a Nemzeti Múzeum három helyszínén rendezték meg: a Pulszky-teremben, a Rotundában és a Kupolában. A két első helyszínen a művész festői és szobrászi munkásságának főképp azokat a válogatott darabjait mutatják be, amelyek figuralitása és képi világa hitelesen idézi föl azokat a mozzanatokat, amelyekkel Monti bekapcsolódik korunk kortárs képzőművészetének fontosabb diskurzusaiba.
A Kupolában olyan nagyméretű térplasztikát (spirál, labirintus) emelt, amelynek alkotóelemei „panelek és tekercsek”, vagyis a 19. századi forradalmi mozgalmak szövegemlékei, valamint a kor történelmi főszereplőinek portréi. A paneleken megjelenő szövegek a korban jelszavakká váló nevezetes felhívások, emblematikus szövegek, melyek nagy részét biblikus példák és a Biblia nyelve inspirálta. Alkotóinak arca is látható Giuseppe Mazzinitól és Goffredo Mamelitől Kossuth Lajosig és Petőfi Sándorig.
A szövegek egyfelől mint „a múlt egyszerű, szubjektív olvasata” jelennek meg, másfelől egyfajta újraértelmezésükre is van lehetőség. A szöveget és a képet hordozó panelek sajátos labirintusba rendeződnek. A múltbéli utazás végén jön az igazi meglepetés: egy titokzatos tárgy, amelynek üzenete valamiképp meghaladja az időt és a fizikai teret. E ponton a néző párbeszédet kezdeményezhet saját gondolataival.
A labirintust maga a művész építette fel. Az építmény sajátos térvilágának olasz–magyar dialógusát erősíti, hogy a Nemzeti Múzeum Kupolatermében áll, melyet annak idején Pollack Mihály építész a római Pantheon inspirációja nyomán tervezett meg.
Silvio Monti Borgomaneroban született, 1938-ban. Olasz, lengyel és osztrák mesterektől tanult. Művészi pályája 1963-ban indult, első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a St. Martins Galleryben (London), ezt követte számos európai nagyváros. Munkái közül több található az Egyesült Államok gyűjteményeiben, és sokszor működött együtt a francia Kulturális Minisztérium által szervezett művészi programokban. Nevezetes fejezete munkásságának találkozása a híres komponistával, Angelo Branduardival, akinek népzenei és „régi zenei” ihletésű lemezeit illusztrálta és koncertjein is szerepelt képeivel. Videómunkáival is számos helyen aratott sikert, így az utóbbi években Firenzében, Chianciano Termében, a mantovai Palazzo Ducaléban és az Antoniano-teremben Bolognában. A tengerentúlon legutóbb Miamiban nyílt tárlata. Korunk egyik külföldön is elismert, neves olasz kortárs képzőművésze.
Forrás: ng.24.hu