Újabb bizonyítékok Ciprus őslakóiról
Egy ciprusi késő kőkori település régészeti feltárásán talált leletek alátámasztják azt az új elméletet, hogy az emberek az eddig véltnél ezer évvel korábban népesítették be a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetét, Ciprust.
Fotó: Tájékoztatási és Munkaügyi Minisztérium, Cyprus
A Ciprusi Egyetem, a Torontói Egyetem és a Cornell Egyetem szakemberei által az Aja Varvara-Aszprokremnoszban folytatott feltárásokon talált tárgyak, eszközök között a régészek rábukkantak az eddigi legkorábbi ciprusi teljes emberi alakábrázolásra. A szénizotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a térségben már Kr.e. 8800-8600 között, a neolitikus kor kezdete vagy a késő kőkor vége körül éltek emberek, akkor, amikor a vadászó közösségek elkezdtek mezőgazdasággal foglalkozni az egész Közel-Keleten.
„Ez azt mutatja, hogy Ciprus nagyon is a neolitikus forradalom részese volt, amikor jelentősen nőtt a mezőgazdasági termelés és az állatok háziasítása. A mezőgazdasággal megkezdődött a javak felhalmozása. Az emberek ekkor kezdtek tevékenységekre szakosodni, és már időt szenteltek a figuratív művészetnek is” – idézte Sally Stewartot, a Torontói Egyetem régészeti központjának kutatóját a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A kicsiny női szoborra vulkanikus kőből készült tárgyak között leltek rá a régészek, akik találtak még két lapos kőszerszámot, az egyiken vörös agyagmaradvánnyal. Az eszközök újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a térségben jelentős kézműves tevékenység folyt, durván faragott eszközöket készítettek és agyagot állítottak elő.
A terüelten talált kőszerszám és egy ékszer másolatát tartja kezében Sally Stewart.
Fotó: Jessica Lewis
Ciprusról eddig is tudták, hogy folyamatosan lakott terület volt, és az ott élő emberek mezőgazdasággal foglalkoztak, ám a szakemberek úgy vélték, hogy benépesedése jóval később kezdődött, mint a Földközi-tenger keleti medencéjét övező térségekben. Mivel a sziget alig 100 kilométerre fekszik az ázsiai partoktól, a betelepedők könnyen átkelhettek a tengeren a mostani Szíria északi részéről, Törökországból és Libanonból.
Az emberek látták a hegyeket, és valószínűleg vonzotta őket a kovakő bősége, ekkor már ismerték ezeket a köveket, készítettek belőlük szerszámokat és ki akarták aknázni az itten forrásokat” – magyarázta Stewart. A késő kőkori lelőhelyre először az 1990-es években bukkantak és hasonló lelőhelyeket talált 1998-ban Sally Stewart és Carole McCartney, a Ciprusi Egyetem régésze.
Forrás: MTI