Ha megelevenedik egy ismert fotográfia

Domenico Matteo hegyi viseletben vezeti az egyesített amerikai-kanadai alakulat katonáit Cassino közelében, 1944. január 4-én.

Fényképezte Robert Capa © International Center of Photography, New York – Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

Gyakran, ez sok év múlva következik be. Újra és újra kézbe véve a képet, fokozatosan mutatkozik meg, egy-egy új adat. A részletek felfedezői sokszor szakkutatók, speciális tudással rendelkezők, családtagok, ismerősök. 

A Robert Capa Mestersorozat Magyarországra kerülésekor, 2009-ben azt gondoltam, hogy a 20. század fotográfus-óriásáról és képeiről már annyi könyv jelent meg, annyit írtak fotóiról, egy egész intézmény őrzi a közel hetvenezer negatívból álló hagyatékot. Mindent kiderítettek, megírtak. Tévedtem!
Az olaszországi magyar év keretében lehetőségünk nyílt, a Mestersorozat 78 Itáliában készült felvételének bemutatására, a római Palazzo Braschi (Museo di Roma) csodálatos termeiben. A 2014. január 6-ig látogatható kiállítás tervezése idején, a képeket nézegetve sokszor gondoltam arra, milyen érdekes lenne, ha az egyik képen látható rémült arcú, törött lábú troinai kislány még élne, elmesélhetné, mi is történt akkor, abban a pillanatban, és megtudhatnánk, ki is ő. Ha ezt nem is tudtam meg, de egy másik kép elkezdett mesélni.

A megnyitót követően levelet kaptam, amiben egy Luigi Matteo nevű úr leírta, hogy a kiállításon látható két felvételen nagyapja, Domenico Matteo (1878-1944) látható, és elküldte annak a honlapnak a címét is, ahol a történetet megírta, 2013 februárjában. Természetesen rögtön elolvastam az írást. Másnap vezetést tartottam a kiállításon, az úr pedig megígérte, hogy eljön. Amikor abba a terembe értünk, ahol a nagyapját ábrázoló kép látható, úgy gondoltam, átadom a szót neki. Könnyekig meghatódva mesélte el, hogy ő ugyan nem is ismerte a nagyapját, mert pár hónappal a halálát követően született, de a háborús napok történetéről Carolina nagyanyja elbeszéléséből szerzett tudomást. A hallgatók a pár mondatos beszámolót nagy tapssal fogadták és a történet hatása alá kerültünk mindannyian. 

A vezetés után Matteo úrral leültünk egy kávéra. Történész-muzeológusként a történet elemeit szerettem volna megvizsgálni, vajon valóban hihető-e mindez? Az, amit a teremben elmesélt, nagyon fontos adat volt: nagyapja világlátott ember volt, élt külföldön is, majd fényképészként dolgozott, beszélt németül. Ezek az ismeretek alátámasztották, hogy az akkor még csak szamárháton vagy gyalog megközelíthető, kis hegyi faluban – ahol élt – valóban kapcsolatba tudott lépni a Szövetségesekkel együtt érkező fotográfussal, Robert Capaval.

A legfontosabb kérdés számomra azonban az volt, hogy honnan ismerte fel az adatközlő a nagyapját, ha soha nem találkozott vele. Vannak-e más korabeli fotográfiák a nagyapáról, amivel egyértelműen azonosítani lehet? Mit tud még a történetről? A beszélgetésünkből kiderült, hogy a háború súlyos harcai között a családnak szinte mindene odaveszett. A nagyszülők háza találatot kapott, megsemmisültek a fényképek, az iratok. A nagyapa fotográfiai munkásságából csak egy öreg fényképezőgép maradt meg.

Kiderült hát, hogy ő, az unoka kép alapján nem tudjta felismerni a nagyapját, hiszen korabeli ábrázolás a család tulajdonában nem maradt. A nagyanyja azonban az éjjeli szekrényében őrzött olyan képes magazinokat, ahol a nagyapa is látható volt. Matteo úr később, éveken át azt gondolta, hogy a LIFE magazin számait látta gyermekként.  Felnőttként azonban hiába kereste, nem találta a képeket a folyóiratban, és a helytörténeti honlap szerkesztőjének megírta a történetét, majd közösen kiderítették, hogy a nevezetes képek nem a LIFE-ban, hanem az Illustrated-ben jelentek meg, 1944. március 25-én. Ebben a lapszámban több képen is látható Domenico Matteo és a felesége is, mintegy megerősítve, hogy egy ideig a világhírű fotográfus közelében tartózkodtak.

Ahogy Matteo története is mutatja, a 20. század tragikus fordulatai után, családi emlékek nemcsak eldugott fotóalbumok oldalain, fényképtartó dobozok mélyén rejtőzköd(het)nek, hanem éppen milliós példányszámban megjelenő magazinok lapjain is!

Az itáliai kiállítás kapcsán több Robert Capa-felvételről tudtunk meg új információkat. Azóta újra és újra arra gondolok, hogy a gyűjteményben található magyarországi fényképeket is elő kellene vennünk, s keresni, kérdezni: hátha valaki még megismer valakit, és… 

Írta: Lengyel Beatrix

Robert Capa / A Játékos című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2014. január 12-ig látogatható.