A medvék jóslata
Az egyik, legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előjön a barlangjából és meglátja árnyékát, akkor visszabújik még téli álmot aludni.
Fotó: MTI/ Kovács Attila
Napos időben a medve úgy gondolja, hogy még hidegre fordul az idő és még odébb van a tavasz, ha viszont felhők takarják a Napot, a maci úgy gondolja, hamarosan vége a télnek.
A Fővárosi Állat- és Növénykert barnamedvéjét, Defoe-t is sokan figyelték tegnap kifutójában. A borult időben árnyékukat nem látták meg, tehát reménykedhetünk a közeli tavaszban.
Fotó: Fotó: MTI/Kovács Attila
Jókai Mór: Új földesúr című regényében így ír a nagy filozóf medvék tavaszjóslásáról:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek „gyertyaszentelő” a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van!
Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! – Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét.”
Forrás: ng.24.hu