140 éve született az Antarktisz egyik kutatója

Ernest Shackleton síremléke Grytvikenben

Fotó: amazonadventures.com

Az írországi Kilkeában jött világra egy angol-ír földbirtokos második gyermekeként. Hatéves korában Dublinba, később Londonba költöztek, Ernest sokáig otthon tanult. A könyveket faló fiú tizenegy éves korától járt iskolába, de itt unatkozott, kevésnek találta a földrajz- és irodalomórákat, egyetlen vágya az volt, hogy tengerre szálljon. Tizenhat évesen a brit kereskedelmi tengerészet szolgálatába állt, 1901-ben pedig a Királyi Haditengerészet tartalékos alhadnagya lett és bekerült Robert F. Scott déli-sarki expedíciójába, ahonnan 1903-ban betegsége miatt a Morning ellátóhajóval hazatért. Gyógyulása után, 1904-ben a Skót Királyi Földrajzi Társaság titkára lett.

1908-ban elindult első önálló expedíciójára a Nimrod fedélzetén, a jég azonban megakadályozta, hogy eljussanak a VII. Edward-félszigeten kiszemelt bázisra. A csapat 156 kilométerre megközelítette a Déli-sarkot. A brit korona nevében birtokba vették a Viktória-földet. 1909-ben, visszatérése után, Shackletont lovaggá ütötték. Hírnevét megpróbálta az üzleti életben kamatoztatni, de vállalkozásai sorra csődbe mentek.

Miután 1911-ben a norvég Roald Amundsen, majd nem sokkal később Scott is elérte a Déli-sarkot, Shackleton az Antarktisz átszelésére szervezett expedíciót. A költségeket magánadományokból teremtette elő, a résztvevőket ötezer jelentkező közül választotta ki, meglehetősen sajátos módszerekkel. A szakértelemhez hasonló súllyal vette tekintetbe a jellemet és a temperamentumot. Az 56 fős legénységében volt orvos, állatorvos, kutyagondozó, meteorológus, biológus és ács, sőt fotográfus is, aki később megrázó fotókon örökítette meg viszontagságos útjukat.

A Brit Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció 1914 márciusában indult útnak, a kihajózásra maga Winston Churchill, az Admiralitás első lordja adott parancsot. A terv szerint az Endurance fedélzetén utazó nagyobb csapat a Weddell-tenger felől szeli át a kontinenst kutyaszánokon és motoros szánkón, a másik hajó, az Aurora legénysége a másik oldalról indulva halad a sarkvidék belseje felé és depókat létesít, hogy segítsék a többieket a feladat befejezésében.
A felfedezők azonban partra sem tudtak szállni: az Endurance 1915. január 19-én a jég fogságába esett, és tíz hónapi sodródás után elsüllyedt. Utasai úszó jégtáblákon találtak menedéket, s csak 1916 áprilisára sikerült mentőcsónakokkal elvergődniük a hajózási útvonalaktól távol eső Elefánt-szigetre. Mivel megmentőkben nem reménykedhettek, Shackleton megkísérelte a lehetetlent: maga mellé vett öt embert és egy alig hatméteres mentőcsónakban segítségért indult. A tizenhat napos, hőskölteménybe illő útjuk során előbb 1300 kilométert tettek meg a tengeren, majd gyalog szelték át a Dél-Georgia szigetet, hogy elérjék az ottani bálnavadász-állomást. A mentőcsapat augusztus 30-án ért vissza az Elefánt-szigetre, ahol mind a 22 ottrekedt emberre épségben találtak rá.

Shackleton hazatérve nem találta helyét. Az első világháborúban önkéntesként lelkesítette a fronton harcoló katonákat, a békekötés után előadásokat tartott, megírta útjának történetét, majd újabb expedíciót tervezett az Antaktisz körbehajózására. Az úttal kapcsolatos rendkívüli megterhelés, a pénz előteremtése felőrölte erejét, és a Shackleton-Rowett Antarktisz Expedíció indulásakor  a dél-georgiai Grytvikenben 1922. január 5-é szívroham meghalt.

Shackleton 40 ezer font (félmilliárd forintnyi) adósságot hagyott hátra, ezt könyvének kiadásából és egy alapítvány révén fizették vissza. Nevét csak az 1950-es évektől kezdték újra emlegetni, könyvek jelentek meg életéről, expedíciók indultak útját követve, 2002-ben Kenneth Branagh főszereplésével tévéfilm-sorozat készült róla, 2002-ben a BBC listáján a száz legnagyobb brit között a 11. helyet kapta.

A Scott expedíciójában részt vevő Apsley Cherry-Garrard 1922-ben így értékelte az egymással versengő felfedezőket: “Egy tudományos-földrajzi kutatás megszervezéséhez adjátok mellém Scottot, téli utazáshoz Edward Wilsont, ha mást nem akarok, csak a Sarkot megrohamozni, akkor Amundsent, de ha nagyon nagy bajba kerülök és meg akarok menekülni, mindig Shackletont küldjétek.”

2010-ben az 1907-09-es expedíció menedékházának padlója alatt három láda whiskyt és két láda brandyt találtak. A szíverősítő ellátmány sértetlenül vészelte át az eltelt évszázadot.

Forrás: MTI/ ng.24.hu