Barangolások a Boszporusztól Indonéziáig
Juhász Árpád geológus fél évszázadon át járta Ázsiát, élményeit most az Egzotikus Ázsia című kiadványában is közreadja.
„A nepáli Pashupatinathban szemtanúja voltam annak, hogy a zarándokhelyeken miként rendeztek úszóversenyt a makákó majmok a Bagmati folyóban, fejest ugorva a kőpárkányokról. Bali szigetén pedig egy olyan faluban, Alas Kedatonban jártam, ahol a majomcsaládok együtt élnek az emberekkel, és a növényevő óriás denevérek is háziállatok. Elefántháton cserkésztem be a nepáli Chitvan Nemzeti Park orrszarvúit és Laosz buddhista emlékhelyeit, Thaiföld mocsaras folyóvölgyeit.”
A könyv egyfajta útinapló, mely a szerző legemlékezetesebb ázsiai élményeit köti csokorba. A hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja fél évszázadon át újra és újra visszatért a gigantikus kontinens vadregényes tájaira, eleinte kutató geológusként, majd idegenvezetőként, később pedig televíziósként. Naplói, fényképei és videói hűen tükrözik az elmúlt 50 év változásainak lenyomatát. A szerző szemtanúja volt a maláj esőerdők eltűnésének, dokumentálta a Himalája gleccsereinek sorvadását. Ennyi évtized alatt nem csak a természet, de a történelem is látványosan alakul, gondoljunk csak a Szovjetunió felbomlására vagy a vallási különbségekből fakadó viszályokra. Ahol hajdan béke honolt, ma háborúk dúlnak, máshol pedig a konfliktusok már elsimultak. A könyvben nem találni száraz leírásokat, didaktikus ismertetőket – az oldalakat lapozgatva az az érzésünk támad, mintha Juhász Árpád egy kávé mellett ülve mesélné el barangolásait a tőle megszokott közvetlen stílusban és bölcsességgel. A térbeli és időbeli ingázás cseppet sem zavaró, inkább tovább fokozza az élménybeszámoló hangulatát; mintha mi is ide-oda utazgatnánk a Boszporusz és Indonézia között.
Noha a sorokat elképesztő, gondosan címkézett képanyag kíséri, e nélkül, pusztán a történeteket olvasva is valósággal megelevenedik előttünk Ázsia.
A kötet a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg a szerző saját fotóival.
Írta: Merkl Boglárka