Óriások jártak Liverpoolban

„Nagyi, nagyi, ébredj fel!” – Csipogja egy türelmetlen hang a hátam mögött, de a tömegben esélyem sincs megfordulni, hogy szemügyre vegyem a gazdáját. Vállt vállnak vetve szorong több százezer felnőtt, gyerek és a lábak közt jó néhány hagyományos méretű kutya, hogy elbúcsúztassák a híres vendégeket. A nagymama óriás egyelőre hunyt szemmel pihen termetéhez illő székében, ölében vörös ruhás liliputi emberei, akik azért óvatosan csak ébresztgetni kezdik.

Felmorajlik a tömeg, ahogy lassan megmozdul a söprűnyi szempilla, majd a levesestálnyi szem ránk mosolyog. Most már egy másik hang újságolja boldogan: „Rám nézett, rám nézett!” Az idős hölgy szép lassan felemelkedik ültéből és elindul. Az utat Xolo, a szintén nagyra nőtt kutya mutatja, mögötte pedig az óriás kislány dörzsöli ki az álmot mandulavágású szeméből. Hazafelé tartanak miután három napig a Beatles szülőföldjének vendégei voltak, hogy együtt emlékezzenek meg az első világháború kitörésének centenáriumáról.

Lord Kitchener, brit marsall felhívására – „A hazádnak szüksége van rád!” – annak idején egy zászlóaljat ígért a Mersey partján fekvő városból Lord Derby, politikus, volt hadügyminiszter. Liverpool pedig kitett magáért: nem egyet, de négyet állított ki, hogy a „liverpooli cimborák” – barátok, rokonok, ismerősök – vállvetve harcoljanak az akkor még nem is sejtett világégés közepette. Az ötezer önkéntesből végül kétezer-nyolcszázan áldozták életüket. 1914. augusztus 31-én a városközpontjában található St. George Hallban iratkozhattak fel az önkéntesek.

Most ebbe az épületbe érkezett az óriási nagymama teste is, hogy bevárja lelkét, ugyanis amikor eljönnek hozzánk 14 milliárd fényévnyi távolságból, két nap kell ahhoz, hogy megtalálja a már itt lévő testüket, árulta el Jean-Luc Courcoult, a Royal de Lux utcaszínház társulatának alapító igazgatója. Még javában szunyókált hatalmas ágyában a gigantikus nénike, máris hatalmas tömeg szerette volna köszönteni – a legforgalmasabb időszakban a kitartóbbak több mint három órát álltak sorba azért, hogy megcsodálják. Bár hölgyeknél nem szokás ilyesmiről beszélni, ő azért igazán kivételes: 85 évesen látta meg a napvilágot – óriásoknál ez már csak így szokás, nem növekszenek és nem is öregszenek tovább.

Az idős Audrey Hepburnre emlékeztető anyóka 7,5 méter magas és 4 tonna, 26 ember kell az életre keltéséhez. A brit, illetve ír gyökerekkel rendelkező néni, akinek arcát latex borítja, igazi karakter: keményfejű, de ugyanakkor kedves is. Amikor nem a székében szunyókál, bottal közlekedik. Akad néhány sajátos szokása: pipázik, reggelenként meg szívesen kortyol egy kis whiskyt. Az aprónép legnagyobb örömére szokott sercinteni is, ha pedig sürgetős a helyzet, akár az utcán is könnyít magán, sőt, szellentett is a felvonuláson, igaz, vanília illatút.

Ennél sokkal nagyobb újdonság azonban, hogy az óriásnagymama beszél – rokonai közül az elsőként. Mindjárt ébredés után köszöntötte is az összegyűlteket: „Liverpool asszonyai és férfijai, járjuk most végig a város útjait és köveit, melyek, ha nagyon figyeltek, egy szunnyadó vulkán rezgéseit és hangjait sugározzák magukból. Kezdődjék a mulatság!”

A gigászi nagyi a centrumból – míg a kislány, kutyusával, a város másik részéről – vágott neki Liverpool utcáinak, útba ejtve egy-egy nevezetességet, hogy végül a Newsham parkban találkozzanak. Útjukon hatalmas tömeg kísérte és legalább akkora várta őket, hogy meghallgassák a nagymamát, aki hozott magával egy dobozt is, telis-tele emlékekkel. Másnap ismét visszaindultak a városba, hogy továbbra is szórakoztatva tanítsák a nagyérdeműt.

Gyorsan elrepült ez a néhány nap! Az egész város remegett az izgalomtól – de persze nem mindenki rajongott a gigantikus vendégekért. Volt, aki bizarrnak érezte az egész parádét a hatalmas bábokkal, más egyszerűen csak nem értette az erős francia akcentussal szónokló mamát. Ám a gyermeklelkűek, na és persze a lurkók még most is erről beszélnek, mi több, alig várják, hogy visszatérjenek az óriások. Liverpool polgármestere, Joe Anderson nemrég elárulta, már most arról tárgyalnak az alkotó-rendezővel, akivel egyébként jó barátok lettek, hogy mikor jönnek vissza a hatalmas kedvencek, és a város lakóinak az ötleteit is várja Jean-Luc Courcoult, aki show-ját szeptemberben Írországba viszi, majd Ausztrália következik.

Az óriások a három nap alatt összesen 30 mérföldet (48,2 km) tettek meg, másfélmilliónyi ember kíséretében, hogy megemlékezzenek a 20. század első, pusztító háborújáról.A kislány és Xolo kutya két évvel ezelőtt már járt Liverpoolban, akkor a Titanic tragédiájának 100. évfordulója volt az apropó.

A francia Royal de Lux társulat tagjai feltalálók, kaszkadőrök, költők és hulladék kereskedők egy személyben, Jean-Luc Courcoult vezetésével. A mechanikus marionettekkel dolgozó utcaszínház társulatát 1979-ben alapították, azzal az elképzeléssel, hogy sokkal nagyobb tömegeket tudnak megszólítani szabadtéren, mint egy zárt helyen. A dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban tették meg első lépéseiket, majd néhány évi Toulouse-i tartózkodás után 1989-ben Nantes-ba költöztek át. A társulat Franciaországon kívül is vállal fellépéseket: eddig Belgium, Németország, Izland, Chile, Ausztrália és Mexikó vendégei is voltak.

Írta és fényképezte: Orisek Andrea