Bronzkori leletek a 21-es út mentén

Ritkaságnak számító jégkorszaki mamutleletek és egy késő rézkori település nyomai is előkerültek a Nógrád megyei Szurdokpüspöki közelében.
Virág Attila, a Magyar Természettudományi Múzeum segédmuzeológusa a jégkor utolsó szakaszából származó gyapjas mamutok maradványait tisztítja a 21-es számú főút épülő új nyomvonalán végzett régészeti feltárásánál, Szurdokpüspöki közelében 2014. augusztus 22-én.
Fotó: Komka Péter/MTI
A régészeti feltárást a 21-es számú főút szélesítése miatt végzik. Szilágyi Márton az ELTE Régészettudományi Intézetének régésze a 2014. augusztus 25-én tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a gyapjas mamutok maradványai a humuszréteg eltávolítása közben kerültek elő. A leletek elhelyezkedése, valamint az, hogy a négy lapocka és az összefüggő gerincalap együtt maradt, arra utal, nem természetesen úton kerültek ide: „Ezeket a testrészeket emberek válogatták ki, a neolit korszak vadászai helyezhették el itt ezeket, valószínűleg egy hús tárolására szolgáló gödörben, de végül nem fogyasztották el a zsákmányt. A gyapjas mamutok maradványai legalább 14 ezer évesek.”
Mamutmaradványok
Fotó: Komka Péter/MTI
A szakember kifejtette, hogy a környék kiváló mamutélőhely lehetett, mert Szurdokpüspöki és a szomszédos Jobbágyi közigazgatási területéről is kerültek már elő leletek. A csontok kiemelése közben semmiféle kőeszközt nem találtak. A szénizotópos kormeghatározás, a vékony csiszolatok készítése és más laboratóriumi vizsgálatok további információkkal szolgálnak majd a környezeti körülményekről.
Szilágyi Márton szerint a gyapjas mamutok maradványai éppen egy rézkori, 5200-5300 éves telep területén kerültek elő, ami szenzációs lelőhelynek számít: egy 250-300 méter átmérőjű, kör alakú sáncgyűrűt mutat a feltárás, két cölöpszerkezetű építménnyel együtt. Utóbbiak funkciója még nem tisztázott, de talán az erődítés kapui lehettek. Egy ilyen megépítése jelentős társadalmi szervezettség meglétét sejteti.
A feltárást vezető régész hozzátette: különlegesség, hogy a telep legsűrűbben lakott részei a sáncgyűrűn kívül voltak, tehát nem csak védelmi céllal épülhetett az erődítés. A feltárás során 10-12 áldozati gödröt is találtak, benne egész szarvasmarha. Ez nagy áldozat lehetett, hiszen a közösség ezzel lemondott 200-300 kilónyi hús elfogyasztásáról.
Agyagkanál és agyaggyöngyök
Fotó: Komka Péter/MTI
Egy kilométernyivel odébb, Jobbágyi község határában, pedig késő bronzkori maradványokra bukkantak. A 3400-3500 éves temetőben több mint száz sírt tártak fel és kiderült, hogy a holttesteket különféle módon temették el. „Előkerültek gyerekek és tizenévesek csontvázai, őket nem hamvasztották, a felnőtteket viszont igen. Valószínűleg egyetlen máglyán égettek, de ennek a helyét nem találták az építési területen. A hamvakat vagy beleszórták a sírgödörbe, vagy mindennapos használatban lévő korsókba, fazekak tették. Mind a három temetési rítus esetében háztartási edényeket helyeztek el a halottak, illetve a hamvak mellett. Eddig úgy tudtuk, ezekbe ételt és italt tettek. Ezen a lelőhelyen viszont, a 3400 éve nem bolygatott sírokban azt láthattuk, hogy szinte minden esetben lefelé fordítva helyezték el az edényeket. Ezt abban a hitben tehették, hogy az elhunyt a túlvilágon is használja majd a háztartási eszközeit, akárcsak a bronzékszereit. Utóbbiak is előkerültek a lelőhelyen, egy részük megolvadt a hamvasztás során, míg másokat, egy-két tűt, gyűrűt és tőrt közvetlenül a sírba tettek. Mivel a bronzékszerek divatja gyorsan változott, a feltárt leletek alapján száz éves pontossággal lehet következtetni az adott lelőhely korára” – tájékoztatott Váczi Gábor az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének régésze.
Késő bronzkori kirabolt, csontvázas gyermeksír, Jobbágyi közelében.
Fotó: Komka Péter/MTI
A hamvakban fellelhető csontmaradványokból kiderül majd az elhunyt neme, életkora, fizikai állapota. A pollen- és a botanikai vizsgálatok még arra is választ fognak adni, hogy az év melyik szakában temették el az elhunytat.
A Jobbágyi határában feltárt sírok nagy része kőkamrás, ami azt jelenti, hogy élükre rakott, lapos kövekkel vettek körül egy kisebb, legfeljebb fél négyzetméternyi területet, amit aztán egy-két nagyobb kőlappal borítottak. A szakemberek ezen meglepődtek, mert ez a temetkezési mód a térségben csak későbbről ismert.
A régész elmondta, hogy a sírok közül néhányat korábban feldúltak, valószínűleg a halottal eltemetett fegyvereket, bronz ékszereket keresték a sírrablók. Ők vagy ott voltak a temetésen, vagy pedig úgy jelölték egykor a sírt, hogy fel lehetett ismerni az előkelő temetkezéseket.A 21-es főút nyomvonala éppen a temető központi része felett megy át, így csak a két oldalán lévő sírok feltárására nyílt lehetőség.
A sajtótájékoztatón Loppert Dániel, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. kommunikációs igazgatója elmondta: az út- és vasútépítések előtt kötelező a régészeti feltárás. Az uniós támogatással megvalósuló létesítmények nyomvonalai mentén 2010 óta több mint négymillió négyzetméteres területen voltak ásatások Magyarországon.
Forrás: MTI