A pásztorok világa

A Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából létrejött, A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónak című kiállítás több ponton is kapcsolódik a neves tudós-polihisztor által megrendezett, 1907-ben megnyílt Ősfoglalkozások című bemutatójához, ahol a tudós személyes gyűjtéseinek eredményeit a pásztorélet tárgyain és különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül tárta a látogatók elé. Időszaki kiállításon a Herman Ottó gyűjtésének számos féltett kincse is bemutatásra kerül.

„Beszámoltam minden ősszel,
Kárban soha nem maradtam.
Egy borjúfark sem hibázott,
Ennyit sem tud rám a gazda;
Még apjának, nagyapjának
Sem volt soha rám panassza.”
Mondja Marci bácsi, Arany János: A vén gulyás című versében.

A pásztorok feladata, az állatok őrzése, legeltetése, ellátása a szabadban. Attól függően, hogy milyen állatot őriztek, elnevezésükben, viseletükben különböztek egymástól. A csikós a ménes őrzője, a gulyás a marhapásztor, a juhász a juhnyájra vigyázott, a kondás vagy kanász a disznókért felelt, a csordás és a csürhés a belső legelőre naponta kihajtotta a fejősteheneket.

A szervezők nem feledkeztek meg a pásztorok őrző és terelő segítőikről, a pásztorkutyák bemutatásáról sem. A fehér komondorok feladata a nyáj védelme volt, elsősorban a farkasok ellen. Színük miatt a pásztorok még sötétben is jól meg tudták különböztetni a többi állattól. A kiállításon választ kaphatnak arra, hogy mire jó a juhászkampó, mit üzen a pásztortávíró vagy azt, hogy kinek szól a csordás kürtje.

Napjaink pásztorai jellegzetes viseletükkel és a hagyományos eszközök használatával máig őrzik őseik örökségét és végzik hétköznapi munkájukat, az eszközöket pedig kreatív módon alakítják a modern kor kihívásaihoz.

A kiállítást járva a látogató nem csak gazdag történeti emlékanyagba nyer betekintést, de valós képet kap a pásztorok mindennapi tevékenységéről, életviteléről és gondolkodásmódjáról is.

A szakmai és laikus közönség érdeklődésére is számot tartó kiállítás korabeli tárgyak, dokumentumok, makettek és modellek sorát vonultatja fel. Képanyagát Kunkovács László, fotóművész sajátos hangulatú, hortobágyi felvételei, megkapó pásztorportrék és a jelenkor pásztorvilágának életképei gazdagítják.

A gyerekeket mesesarok és beépített interaktív elemek várják, melyek népmesehősök, szólások, tapintható tárgyak és játékok segítségével teszik élőbbé és élménygazdagabbá a múzeumlátogatást. A látogatók megszólaltathatják az „állatok hangszereit” – a csengőket, pergőket és kolompokat –, míg a legkisebbek korhű viseletekbe bújva tapasztalhatják meg, milyen érzés egy csikós, juhász vagy kiskondás szerepét magukra ölteni.

Az időszaki kiállítás 2014. szeptember 12-től 2015. február 20-ig várja az érdeklődőket a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban.

Forrás: ng.24.hu