A magyar eklektika kiemelkedő építésze

Fotó: Mdorottya/Dreamstime.com

Építészeti tanulmányait a budai Polytechnikumban (Műegyetem jogelődje) kezdte, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta.

Korai tervei  a hazai neoreneszánsz stílus szép példái, úgy mint az 1870 és 1872 között épült pesti Városháza, az ő ötlete volt, hogy nagyméretű közgyűlési terem épüljön, mely ma is az önkormányzat reprezentatív helyisége. Ő tervezte Budapesten az állatorvosi tanintézetet a Rottembiller utcában, rábízták a régi Műegyetem (ma ELTE Múzeum körúti épületei) újjáépítését, ezek nyerstégla burkolatú, neoreneszánsz alkotások, terrakotta díszítésekkel.

A Vasárnapi újság 1902. 36. számában megjelent portré, készítője Erdélyi Mór, fotográfus

Fotó: Wikimedia

Steindl eklektikus művész volt, a magyar historizáló építészet egyik legkiválóbb képviselője. Ő tervezte az aradi városházát, a pesti kereskedelmi és iparbank székházát, az első, egyemeletes debreceni Arany Bika szállót. Utolsó műve az erzsébetvárosi Plébániatemplom a Rózsák terén, amely 1895 és 1901 között épült, a neogótikus templom Zsolnay-kerámia díszeket kapott.

Steindl 1869-től a budai műegyetem helyettes, majd 1870-től rendes tanára lett, így számos kortársával ellentétben nem kellett magánmegbízatásokra elapróznia tehetségét, bérházakat szinte alig tervezett.

A kor legtöbbet foglalkoztatott műemlék-restaurátoraként ő állította helyre a szegedi ferences templomot, a mai Szlovákia területén lévő iglói és bártfai templomot. A kassai dóm, Steindl által irányított, rekonstrukciója kisebb hiányok pótlásának indult, majd teljes újjáépítés lett belőle. 1877 és 1901 között új rendszerben boltoztatta át a templomot, a faragott kövek zömét kicseréltette, de a hiányzó déli torony megépítését nem sikerült elérnie. Budapesten a Belvárosi plébániatemplom szentélyét állította helyre 1889-90-ben.

Steindl Imre fő műve a budapesti Országház, a főváros jelképe. Az 1882-es tervpályázatra beadott neogótikus terveit a bíráló bizottság „a magyar alkotmány és nemzeti öntudat legmegfelelőbb építészeti kifejezésének” minősítette. Magyarország egyik legnagyobb épületének hossza 268, szélessége 118 méter, a kupolacsúcs magassága 96 méter. A mozgalmas, kőcsipkés, historizáló architektúra logikus belső térrendszert és korszerű épületgépészeti kialakítást rejt. Az épületbelsők sokszor a reneszánsz és barokk jellemzőket mutatnak, a hatalmas, egyetlen lendülettel felvezető főlépcső tervezője téralkotó képességéről árulkodik.

Steindl néhány héttel az Országház 1902. október 8-i átadása előtt, 1902. augusztus 31-én halt meg Budapesten. Portréja az Országház társalgójában látható, a Parlament közelében utcát neveztek el róla.

Forrás: MTI